Magyar Katolikus Lexikon > M > második parancsolat


második parancsolat: a →tízparancsolat 2. törvénye: „Uradnak, Istenednek nevét ne vedd hiába, mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki a nevét hiába veszi” (Kiv 20,7); „Az Úrnak, a te Istenednek nevét ne vedd hiába, mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki káromolja a nevét” (MTörv 5,11); „Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: »Ne esküdjél hamisan« (...) Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek.” (Mt 5,33-34) - A vallásosság erényének része. Megköveteli →Isten nevének tiszteletét, a vallásos formulával tett →eskü és →ígéretek megtartását, tiltja a →káromkodást, az esküszegést, a →hamis esküt és az isteni név mágikus használatát is. **

KEK 2142-2159.