Magyar Katolikus Lexikon > M > Mitrász


Mitrász, Mithrasz: a →fény és a →Nap istene a perzsa vallásban a →Zaratusztra utáni időben. A szerződések és a háborúk istene is, aki mindent lát és mindent tud, egyetemes gondviselő, aki nappal átvonul az égen, éjszaka végigsiet a földön, s megbüntet mindenkit, aki nem tartja meg a szerződéseket és a gonosz mellett dönt. - A mítosz szerint házastársi kapcsolatra lépett →Ahura Mazdával, s ez szentelte ~ papjává Haomát, aki →haoma-áldozatot mutat be ~nak, s gondoskodik kultuszának terjesztéséről: a fényt, mely az egész világot megvilágosítja, mindenütt imádni kell. - A Kr. e. századokban ~ kultusza a rómaiak között kezdett terjedni Ny-on, ahol káld és egyiptomi babonával és szert-okkal keveredett. A Kr. u. időkben előbb K-en, majd Ny-on a napistenséggel kezdték azonosítani. Rómában dec. 25: ülték a napisten diadalát a tél és a homály felett, amely napon a föníciaiak is megünnepelték Melkart újjáébredését. Rendesen phrygiai módra öltözött ifjú alakjában ábrázolták ~t, amint egy barlangban hatalmas bikát áldoz fel. Rátérdel az állatra, melynek orrát egyik kezével összeszorítja (v. az állat fejét felfelé rántja), míg másik kezével tőrt döf annak szügyébe. Ennek értelme: ~ mint a fény istene megöli a barlangban (a világban) a bikát (a Nappal, a fénnyel ellenkező terméketlenséget), amint pl. Perszepoliszban is a naporoszlán megfojtja a bikát. Ugyancsak ~t ábrázolja a kőszobor: meztelen ifjú képében, fején phrygiai süveggel sziklákból emelkedik ki, melyek körül egy kígyó tekerődzik. Eszerint ~ maga a felkelő Nap, mely a perzsa őshit szerint minden kora reggel a hegyek szikláiból születik. Mivel e szoborhoz hasonlókat már több →mithraeumban találtak, kellett a bikaölő ~ és a bikaölő oroszlán között vonatkozásnak lenni, vsz. mert az oroszlán a K-i felfogás szerint a tűz szimbóluma volt. **

Pecz II/1:98. - König 1985:101.