Magyar Katolikus Lexikon > M > Misszió


misszió: 1. →missio. - 2. a keresztény tanítás terjesztése, →evangelizáció. Szoros értelemben a ~ azokra a népekre és népcsoportokra irányul, melyek az evangéliummal még nem találkoztak, v. még nincsenek érett, szilárd, megfelelő egyh. szervezettel rendelkező közösségeik (→egyházmegye, →eparchia, →plébánia, →részegyház). Tág értelemben a ~ →tanúságtétel minden jó szándékú istenkereső számára. Földrajzilag terület, ill. egyh. egység, ahol az evangelizációt végzik. - a) Szentírásban. Az ÓSz-ben a ~ szó a mai értelmében nem szerepel: Izraelnek nem feladata, hogy terjessze vallását a pogány népek között. Mégis vannak jelentős elemek és motívumok, melyek az úsz-i ~ előkészítői. Ilyen az egyistenhit (vö. Ter 1; Iz 40-55), Jahve szabadító tevékenysége (Kiv 1-15) és az áldás ígérete, mely az egész emberiségre vonatkozik (Ter 12,1-3). Isten választott népének kötelessége, hogy az egy, igaz Istennek szolgáljon, ezzel tanúskodjék a többi nép előtt, számukra a „népek világossága” (Iz 49,6; 51,4) legyen. Isten másoknak is megnyitja az üdvösség útját, de csak Izr. közvetítésével. Izr. a vallási központ, és az idők végén a népek adományaikkal a Sionra vonulnak (Iz 2,2; 18,7; 60,1; Jer 3,17; Szof 3,8; Ag 2,6; Zak 2,10; 8,26), ahol megnyilvánul Isten dicsősége (Iz 25,6; 40,5; 45,23; 51,4; 56,7; 60,2). Isten akkor minden népet megáld (vö. Iz 19,25). - A késői zsidóságban a motívumok folytonossága ellenére más kép mutatkozik: a hellénista zsidóság intenzíven térített azzal, hogy az istenfélőket a zsinagógához való csatlakozásra sürgette. A palasztinai zsidóság a →prozeliták befogadásával igyekezett magába olvasztani a pogányokat (vö. Mt 23,15). - A ~ úsz-i értelmét a Jézus által meghirdetett istenország közelsége (Mk 1,14) és a benne beteljesülő ósz-i jövendölések adják (vö. Mt 11,2; Lk 4,18). Jézus az Isten küldötte (Jn 5,36; 6,29; 7,29; 17,3.8.18; Mt 10,40), aki tanításával és magatartásával Istennek az emberrel kapcsolatos szándékát: az élet teljességét mutatta meg (Jn 10,10). Isten népe eszkatologikus összegyűjtésének és megújításának szándéka Izr-re vonatkozik: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól” (Mt 15,24), ugyanakkor nem zárja ki a nem-zsidókat (Mt 8,5-13; Mk 7,24-30; Lk 14,16-24); az üdvösség népeknek szóló ígérete továbbra is hatályban van (Mt 8,11). Küldetésének teljesítéséhez Jézus tanítványokat hívott meg és apostolnak nevezte őket. Részesítette őket saját küldetésében, hogy ők is hirdessék Isten dicsőségét és jelül szolgáljanak (Mk 6,7-13; Lk 9,1-6; 10,16; Mt 10,1-24; 28,19). A húsvéti események ismét összegyűjtötték a szétfutott tanítványokat, s a mennybemenetel előtt Jézus az egész világra szóló ~t bízott a tizenkettőre (→missziós parancs): Jézus az egész világ uraként ül az Atya jobbján, ezért az ap-ok küldetése minden néphez szól (Mt 28,18; Mk 16,15). -

b) A ~ elsősorban az Egyház feladata. Szt Pál ~s útjai óta szentek és szerzetesrendek sokasága vállalta a ~t, mint Istentől kapott feladatot és →küldetést. A ~ mégis sajátosan az Egyh. feladata, mert Jézus ezért alapította. Az Egyh. a ~tól az, ami: azonosságának alapja az, hogy a ~val Jézus messiási küldetését folytatja. Nem az Egyh. a küldetés magyarázata, hanem fordítva: a küldetés teszi érthetővé az Egyh-at, melynek célja az ember üdvössége és Isten dicsőítése. „A ~ az igehirdetés és a szentségek által, melyeknek központja és csúcsa az Eucharisztia, jelenvalóvá teszi Krisztust, az üdvösség szerzőjét” (AG 9.). Mivel a ~ hordozója az Egyh., a ~t nem lehet kizárólag intézményekre, szerzetesr-ekre ráhagyni: az egész Egyh. felelős az evang. hirdetéséért. A ~ az egyh. élet meggyökereztetésére irányul: át kell adni a tanítást, az istentiszt. rendjét, a kegyelem eszközeinek kiszolgáltatását, a szeretet szolgálatát és a mindenkori katekézist, tehát nem egyszerűen szóbeli tanításról van szó. Amikor a hívő közösség a maga módján támogatja a ~t, megéli az Egyh. mibenlétét, és saját hitét is úgy fogja föl, mint kifelé való tanúskodást. - A tulajdonképpeni ~ a keresztényüldözések megszünte (311) után indult meg. A pogányok közé ment első szerz-ek rendszerint vértanúk lettek, s épp az ő vértanúságuk hatása indította el a nép megtérését (→missziótörténet). - A II. Vat. Zsin. (1962-65) külön határozatban (Ad gentes) foglalkozott az Egyh. ~s tevékenységével, ezen belül azzal az egyik legfontosabb kérdéssel, hogy az Egyh. hogyan épüljön bele a különböző népek műveltségébe és hagyományaiba. Ezt figyelembe kell venni a lit-ban, az egyh. zenében és a közösségi élet alakításában. A tört. folyamán ugyanis sok félreértés adódott abból, hogy a misszionáriusok a saját hazájuk és népük kultúrája és hagyományvilága szerint akarták átalakítani a rájuk bízott ter-et. Ennek elkerülése végett sajátos feladat az →inkulturáció, főként a nem eu. kultúrák misszionálásában. - Az új egyh. törv-kv. a 781-92. kánonokban intézkedik a ~s munkáról, melynek római hivatala a →Népek Evangelizációjának Kongregációja. - II. János Pál p. tanítása a ~ról, a Redemptoris missio enc. (1990. XII. 7.) az Ad gentes zsin. dokumentum 25. évford-ján jelent meg. Az enc. a ~ lelki, tört., kulturális jegyeinek és feladatainak összefoglalása az Egyh. 2000 éves tapasztalata alapján a harmadik évezred küszöbén. **

Wolkenberg Alajos: A kath. világ~ kv-e. Bp., 1929. - ~s kézikv. világi papok számára. Összeáll. Hauser Imre. Pécs, 1934. - ~s szentóra. Rákospalota, 1935. - Semptey László: Az accomodatio módszere és szabályai a kath. hithirdetésben. Missziótört. tanulm. Bp., 1938? (dissz.) - LThK VII:453.

Misszió, Hódmezővásárhely, 1936. márc. 15.: a hódmezővásárhelyi Katolikus Híradó melléklete. - Megj. egyetlen sz. Kiadó: Cseh András. Ny: ifj. Dura Lajos. 88

Misszió, Bp., 1999. nagyböjt-: a Pápai Missziós Művek lapja. - Megj. rendszertelenül, évenként többször (szerk. adatok nélkül). Kiadó: Pápai Missziós Művek. - Előbb: Missziós Hírek. 88