🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > Mindenszentek litániája
következő 🡲

Mindenszentek litániája: a keresztelési liturgiából és a →lélekajánlásból önállósult, ősi könyörgő imádság. - Szerkezete mintája lett a többi →litániának is: a Szentháromságot, Krisztust, a Szűzanyát segítségül hívó invokációk után következik az angyalok és a szentek segítségül hívása. Kezdetben a szentek csoportjait szólították meg: apostolok, vértanúk, szüzek, hitvallók, szerzetesek stb.; a szenteket egyenként felsoroló ~ későbbi. Sok kk. változata élt. Ezek közül VIII. Benedek p. (ur. 1012-24) 1601: meghatározta, XIII. Benedek (ur. 1724-30) és XIV. Benedek p. (ur. 1740-58) megerősítette a ma imádkozott formát. - A hosszabb változat részei: 1. a szentek segítségül hívása: „könyörögj/könyörögjetek értünk” akklamációval; 2. Istenhez: „ments meg minket, Urunk”; 3. Istenhez: „Kérünk téged, hallgass meg minket!” - A róm. lit-ban a ~t imádkozzuk a húsvéti vigíliában, felnőtt keresztelésekor, az egyh. rend kiszolgáltatásakor, apátavatáskor, tp-szenteléskor, keresztjáró napokon; 1969 óta a saját Direktóriumban szereplő (hazai) szenteket is bele lehet fűzni az ált. formába. **

LThK 1930. VI:599; 1993. VI:955.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.