Magyar Katolikus Lexikon > M > Mező


mező (a mez szóból; lat. campus): szoros értelemben fátlan, füves nyílt térség, mely a földet lepelként borítja. - A régi m. nyelvben tág értelemben a csupasz test leple (→mez), takarója. Újabban →településhez tartozó →rét, →legelő, →szántóföld. Átvitt értelemben lehetőség v. cselekvési kör. - A ~ a legújabb időkig a leggyakoribb csatatér, ill. sok ember összejövetelére alkalmas, a →fórumnál nagyobb terület. - A Szentírásban helymegjelölésként szerepel. - A néphagyományban gazdag szimbólumtartalmú a gabona-~: a búza~ Isten nagy oltára, gyertyás asztala, melyen Krisztus naponként feláldozza magát, s amely a megváltás örökkévalóságára figyelmeztet; de a tabernákulum képe is, Kenyere táplálja a lakomájához hittel közeledőket. **

Székely 1995:180.

Mező (?-ig Mihucz) Teofil Ferenc, OSBM (Máriapócs, Szabolcs vm., 1905. márc. 22.-Hajdúdorog, 1975. febr. 26): pap. - A gimn-ot 1918: Nyírbátorban, 1921-28: Lavróvban (Lengyo.), a teol-t 1928: Krisztinopolban, 1930-34: Rómában a Gergely Egy-en végezte. - 1924. I. 24: Munkács-Csernekhegyen lépett a →baziliták rendjébe, egyszerű fog-át 1925. IX. 5: uo., ünn. fog-át 1931. VIII. 2: Máriapócson tette. VIII. 23: Kechovban (Lengyo.) szentelték pappá. -1934: Máriapócson segédlelkész, hitoktató, 1936: Hajdúdorogon házfőnök, 1943: Máriapócson segédlelkész, missziós, 1945-50: Hajdúdorogon hittanár. - A szétszóratás után 1950-70: Hajdúdorogon segédlelkész. r.k.