Magyar Katolikus Lexikon > M > Melánia


Melánia, Szt, id. (Róma, 350 k.-Palesztina, 400 k.): az ifjabb Szt Melánia nagymamája. - Régi római nemesi családból származott, nagyon gazdag volt. Rómában nagy visszhangot váltott ki, amikor 372 k. fiatal özvegyként elhagyta a várost, hogy fölkeresse az egyiptomi és palesztinai szerzeteseket. 26 é. élt a Szentföldön. Jeruzsálemben Rufinusszal ktort alapított.  **

BS IX:282.

Melánia, Szt, ifj. (Róma, 383.-Jeruzsálem, 439. dec. 31.): özvegy, az id. Szt Melánia unokája. - Régi római nemesi családban született, apja, Valerius Publicola szenátor volt. 13 é. férjhez adták az unokafivéréhez, Valerius Pinianushoz, akivel 404-től önmegtartóztató életet élt. Vagyonuk egy részét eladták és szétosztották a szegények között, fölszabadítottak 8 ezer rabszolgát. A gótok elől Szicíliába vonultak vissza és kolostori közösségeket alapítottak. Betegeket ápoltak, gondozták a menekülteket és száműzötteket. 411: az É-afrikai Tagastéban alapítottak egy-egy ffi ill. női ktort. 418: Palesztinába költöztek. Anyja és férje halála (431/32) után ~ ktort alapított Jeruzsálemben, maga pedig az Olajfák hegyének közelében egy cellában vezekelt, majd betegeket és zarándokokat gondozott. Jól beszélt gör-ül és lat-ul, kz-okat másolt. A Szentírást évente 3-4x elolvasta. Haláláig hatalmas vagyonát szinte teljesen szétosztotta. - Ü: dec. 31. **

Persico [Elena da contessa]: A szt szeretet hősnője. Az ~ élete (383-439). Ford. Némethy Ernő. Bp., [1941] - BS IX:282. - SzÉ 1988:643.