Magyar Katolikus Lexikon > M > Malkus


Malkus (a maliku, 'király' gör-lat. formája): a nabateus és a palmirai föliratokban gyakori nem zsidó személynév. - Így hívták a főpap szolgáját, akinek Péter levágta a jobb fülét (Jn 18,10). A szinoptikusok (Mt 26,51) csak az eseményről számolnak be, de ~ és Péter nevét nem említik. Lk 22,51 viszont hozzáfűzi azt is, hogy Jézus meggyógyította. **

BL:1150.

Malkus, Szt (†380 k.): remete. - Földművelő szülők egyetlen gyermeke Niszibiszben (Mezopotámia). Visszavonult a szíriai Antiochia melletti pusztaságba, ahol szigorú vezeklő életet élt. Apja halálakor erős honvágy fogta el, s hazaindult. Útközben egy nőtársával együtt szaracénok ejtették rabul. Juhokat bíztak rá, s mivel ~ jól végezte dolgát, feleségül kapta a keresztény rabnőt, akivel azonban megtartotta tisztaságát. Megszöktek, s sikerült visszatérniük a kalkiszi pusztába, ahol társnője ktorba vonult. 374 k. ~ találkozott a fiatal (Szt) Jeromossal, akire élete olyan hatással volt, hogy maga is elvonult a kalkiszi pusztába. ~ életét is ő írta meg. - Ü: okt. 21. **

Schütz IV:97.