Magyar Katolikus Lexikon > M > Maiestas Domini


Maiestas Domini (lat. 'az Úr fölsége, dicsősége'): 1. Krisztus →dicsősége, felsége: →Krisztus Király. - 2. képtípus, mely a trónon ülő Krisztust ábrázolja az →evangélista szimbólumok, apostolok v. angyalok között. Szentírási alapja Isten négyarcú →kerubok által hordozott trónusa (vö. Iz 6; 66,1; Ez 1,4) és a trónus körüli →négy élőlény (oroszlán, bika, ember, sas; vö. Jel 4,1-6). - A trónust gyakran félkör (a világmindenség jelképe) helyettesíti, s Krisztus lába is egy kisebb félkörön (a földgömb jelképe) nyugszik (vö. Ef 1,22: minden a lába alá vettetett). Krisztusnak →nimbusza van, jobbját áldásra emeli, másik kezében az élet könyve v. tekercs van. - A ~ először K-en jelent meg a Szentföld nagy bazilikáinak apszisaiban. A tesszaloniki Hosziosz Dávid-baz. apszisában (az első ránk maradt ~-képen) az ifjú Krisztus bíborköpenyben, trónon ül, →mandorlában, körülötte evangélista szimbólumok (5. sz.). - Ny-on egy másik ~-típus gyakoribb, mely a →törvény átadása motívumából származik: a többnyire szakállas Krisztus az őt imádó apostolfejed-ek, Szt Péter és Pál között ül. A korai kk-ban a ~-kép a könyvfest-ben is megjelent, az Ez- ill. Jel-kommentárokban. A 9. sz. kódexekben az ap-ok helyett világi uralkodópárokat is láthatunk, akiket Krisztus megkoronáz (II. Henrik Aranytáblája, Párizs, Cluny Múz.). A ~ motívum főként Fro-ban a 11-12. sz. kapu-szobrászatában lett különleges jelentőségű. Kiteljesedését a román kori portálok fölött érte meg, a bonyolultabb, gazdagabb chartres-i Ny-i portáltól (1140/45) a jáki tp-ig (1250 k.). Később az →Utolsó ítélet ábrázolások állandó motívuma lett. - A Mária-képek között a ~ megfelelője a →Maestà. V.J.

Kirschbaum III:136. - Sachs 1980:247. - Onasch 1981:255. - KML 1986:212.