Máramaros vármegye, 14. sz.-1919, 1940-1944: közigazgatási terület Északkelet-Magyarországon. - É-on Bereg vm. és Galícia (országhatárral), K-en Galícia és Bukovina (országhatárral), D-en Beszterce vidék (1876: Beszterce-Naszód vm.), Ny-on Szatmár vm., Ugocsa vm. és Bereg vm. határolta. - A Tisza forrásvidéke és felső vízgyűjtő ter-e folyónevei m-ok. Az Árpádok korában kir. erdőispánság, eredetileg Borsova vm-ből vált ki, mint az 1200 k. kialakított beregi erdőispánság. Ugocsa vm-vel igazg. egység, 1300 k. a (Nagy)Szőllősön székelt közös comessel. A 13. sz: egyházilag az →erdélyi püspökség, a 14. sz-tól az →egri püspökség alá tartozott. IV. Béla (ur. 1235-70) a sóbányákat leányának, →Kingának adta. Az Árpád-kor végén a kir. só kitermelése, szállítási utainak biztosítása tette ~t önálló igazg. egységgé. A határvármegye benépesítése létrehozta az →öt koronavárost (Hosszúmező, Huszt, Máramarossziget, Técső, Visk). 1326: Szten fia Szaniszló (Barcán) telepítési engedélyt kapott az Iza völgyében. 1334/35: Mikola fia Bogdán Szerbia felől (3-4 éven át, az Alföld tatárok [mongolok] által elnéptelenített részén) költözhetett be népével. Az adófizetés és a térítés reményében a telepítést a főurak és főpapok támogatták. A falvait elfoglaló, fölperzselő Bogdán elől Dragos a Kárpátoktól K-re, a tatároktól elpusztított földekre menekült, s azt birtokba véve saját vajdaságot alapított (→Moldva). II. (Jagelló) Lajos 1522: a bányákat Huszttal együtt nejének, Habsburg Máriának adta. Annak bátyja, I. (Habsburg) Ferdinánd 1541: Majláth Istvánnak zálogosította el. 1556: a koronauradalom az →erdélyi fejedelemség birtokába került, 1570: egyezmény értelmében ~ a →Partiumhoz tartozott. 1594, 1598: és 1717: betörő tatárok pusztították, ekkor Sándor Farkas borsai pap vezetésével lakói rajtaütéssel 10 ezer tatár foglyot szabadítottak ki. 1733: visszacsatolták Mo-hoz. Területében lényeges változás (a Dolhai-völgynek Beregtől való idecsatolásán kívül) nem törént. 1914. IX: oroszok törtek be, Máramarosszigetig hatoltak, ~ből csak 1915. II: sikerült őket kiverni. - Ter-e 1869-1910: 9716 km² (a 63 vm. között a 6.). Máramarossziget megyei városra és 10 járásra oszlott, népsűrűsége 37/ km². - Lakossága: 1785: 141 településén (Hosszúmező, Rónaszék, [Máramaros]Sziget, Técső, Visk mezővárosokban és 135 faluban) 19.530 házban 104.126 fő élt (közülük 150 pap és 8349 nemes); 1830 [Fényes Elek közlése]: 154.461 fő, ebből 7151 m., 48.929 oláh, 6650 ném., 84.081 ruszin, 7650 zsidó; 8903 r.k. (5,8%), 133.010 g.k. (86,1%), 4847 ref., 51 ev., 7650 izr.; 1840 [Fényes Elek közlése]: 166.503 fő, ebből 12.513 m. (7,5%), 53.655 oláh (32,2%), 6860 ném., 84.396 ruszin (50,7%), 9079 zsidó; 10.942 r.k. (6,6%), 139.611 g.k. (83,8%), 6785 ref., 86 ev., 9079 izr.; 1869: 220.506 fő (a 63 vm. között a 21.), ebből 37.221 m., 65.665 oláh, 4476 ném., 112.221 ruszin, 220 tót, 3 egyéb nemzetiségű [Keleti Károly becslése]; 17.093 r.k. (7,8%), 170.208 g.k. (77,2%), 6625 ref., 272 ev., 7 unit., 26.295 izr., 6 egyéb vall.; 1880: 227.436 fő (a 63 vm. között a 23.), ebből 24.740 m., 58.876 oláh, 32.807 ném., 109.557 ruszin, 511 tót, 945 egyéb nemzetiségű; 17.975 r.k. (7,9%), 168.805 g.k. (74,2%), 6790 ref., 284 ev., 1 unit., 38 g.kel., 33.463 izr., 80 egyéb vall.; 1890: 268.281 fő (a 63 vm. között a 17.); 1900: 309.598 fő (a 63 vm. között a 17.); 1910: 357.705 fő (a 63 vm. között a 15., népsűrűsége szerint a 61.) 72.389 házban (írt és olvasott: 78.009 [21,8%]); ebből 52.964 m., 84.510 oláh, 59.552 ném., 159.489 ruszin, 503 tót, 41 horvát, 6 szerb, 640 egyéb nemzetiségű (m-ul beszélt 86.140 fő); 26.204 r.k., 254.215 g.k., 9646 ref., 464 ev., 1437 g.kel., 42 unit., 65.694 izr., 3 egyéb vall. - Kivándorolt 11.980 fő, visszavándorolt 2429 fő, népességvesztesége 9551 fő (ezzel a vm-k között a 31.). -

A →trianoni béke ~t 63:37 arányban Csehszl. és Ro. között osztotta föl, 6148 km² Csehszl-hoz, 3568 km² Ro-hoz került, megtartva tört. nevét (→Máramaros megye). A vm. székhelye, Máramarossziget az oláh oldalon határváros lett. - 1939. III: ~ visszacsatolt (cseh megszállta) kárpátaljai részén az önkormányzatú Kárpátaljai Kormányzói Biztosság Huszt székhelyű →máramarosi közigazgatási kirendeltségét alakították meg. - A II. →bécsi döntéssel Ro-hoz csatolt része visszatért. Az újjászervezett ~ nem tartalmazta a volt Csehszl-nak ítélt É-Máramarost, melyen az önkormányzatú kárpátaljai kormányzóság máramarosi közigazgatási kirendeltsége ~től független közigazg. ter. lett. - Az 1940. IX: Ro-tól visszacsatolt 4009 km²-en alakult újjá ~, kibővítve Aknaszlatina, Alsóapsa, Középapsa, Técső, Tiszafejéregyház és Visk kárpátaljai helységgel. Lonka Tisza balparti részét Kárpátaljához csatolták. - Egyházkormányzatát visszaállítva, a nagyváradi ppséggel való 1930-i egyesítését megszüntetve, r.k. híveit a szatmári ppség látta el. Közigazg. beosztása: aknasugatagi járás (20 közs., 30.767 fő), dragomérfalvi járás (13 közs., 31.301 fő), felsővisói járás (11 közs., 60.106 fő), máramarosszigeti járás (13 közs., 41.454 fő), técsői járás (4 közs., 24.149 fő), Máramarossziget mezőváros székhely (25.888 fő). - Népessége 1941: 214.816 fő, ebből 52.441 m. nemzetiségű, 2581 ném., 46 tót, 106.666 oláh, 24.484 ruszin, 2 horvát, 1 bunyevác, 7 szerb, 678 cigány, 27.744 zsidó; 166 egyéb és ismeretlen nemzetiségű (41.128 m. anyanyelvű); 17.778 r.k., 142.378 g.k., 9359 ref., 374 ev., 39 unit., 4724 g.kel., 371 bapt., 39.590 izr., 203 egyéb és ismeretlen vallású. - 1944. XI: a SZU és Ro. között visszaállították a trianoni országhatárt, ami a SZU fölbomlása, 1991 óta Ro. és Ukrajna államhatára. →Máramaros tartomány, →Nagybánya tartomány 88

Szilágyi István: ~ egyetemes leírása. Bp., 1876. - Csánki I:443. - Papp József: Adalékok Máramaros tört-éhez. Máramarossziget, 1909. - Sípos Zsigmond: Borzsova monográfiája. Beregszász, 1911. - M. stat. évkv. 1910. 1912:422. - Mo-i 1910. é. népszámlálás. 1912:860. - Edelényi 1928:680. - Bélay Vilmos: ~ társad-a és nemzetiségei a 18. sz-ig. H.é.n. - Új Idők lex. IX:3912. - M. stat. zsebkv. 1943. 1944:48. - Az első mo-i népszámlálás 1960:90. - Vofkori 1996:72. - Györffy IV:111. - Varga E. 1999. II:14.