lustratio (a lat. lustro, 'engesztelő áldozattal megtisztítani' igéből): 1. az ókori rómaiaknál megtisztító, kiengesztelő szertartás. - 2. a →templomszentelés és →oltárszentelés szertartásának része: régebben Gergely-vízzel, a II. Vat. Zsin. (1962-65) óta szentelt vízzel tisztítják meg a tp. falait (köveit), ill. az oltárt a szentelésre. **
Kühár-Radó 1933:248.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.