🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > templomszentelés
következő 🡲

templomszentelés (lat. dedicatio ecclesiae, consecratio ecclesiae, benedictio ecclesiae): a ~épület fölszentelése meghatározott titulussal (→templom címe) liturgikus célra. Ünnepélyes formájában a pp. végzi (konszekráció), egyszerűbb formájában az arra fölhatalmazott pap (→megáldás). A róm. rítus leghosszabb és legbonyolultabb szertartása. - I. A ~ története. Kezdetben nem az épület lit. használata előtt volt ~, hanem maga a lit. használat szentelte meg azt. A pogány tp-ok átvételével a ~ gyakori lett, lényeges része volt az ereklyék elhelyezése az oltárban, az →oltárszentelés és az első szentmise. Az első ~t Paulinus pp. 314(335?): végezte, amikor a tyrusi szegyh-at szentelte föl. - A 4. sz: a vt-k tiszt-ére a Rómában emelt tp-okat szentelték föl: a ~ előtti éjszakán vigíliát tartottak egy másik tp-ban a vt. ereklyéje előtt. Reggel körmenetben vitték át az ereklyét a szentelendő tp-ba, jelképes temetési szert-sal elhelyezték az oltárban, és bemutatták az első szentmisét. Az 5. sz-tól az ereklye elhelyezése minden ~ része, és szír hatásra az oltárt →krizmával is megkenték. A 6. sz: jelképes keresztelésként a tp. szentelt vízzel való meghintése is szokás lett. E jelképes temetés és keresztelés főként a gallikán szert-ban nyert nagyobb teret, s bontakozott ki. - A 8. sz-ig párhuzamosan élt az egyszerűbb róm. és a hosszadalmas gallikán ~i szert. A 9-10. sz: e kettő összeolvadt, a 13. sz: a →bűnbánati zsoltárokkal és a Veni Creator himnusszal egészült ki. - A II. Vat. Zsin. (1963) előtt konszekrálni csak a kő- és téglaépületeket lehetett, a fából, fémből, üvegből stb. épített tp-okat csak megáldották (1165.k. 4.§). A konszekrációt csak vasár- v. ünnepnapon, a megáldást bármikor végezhették. A konszekráló pp. és a tp. hívő közössége a ~ előtti napon böjtöt tartott. - A ~ elvész, ha a falak nagyobb része leomlik, v. a tp-ot tartósan profán célokra használták, ill. →templom megszentségtelítése következményeként (→kiengesztelés). - Az új tp. építése az alapkőletétel szert-ával kezdődik, melyet a pp. v. megbízottja végez, a leendő főoltár helyén ugyanekkor keresztet állítanak. - II. A ~ szertartása a 9. sz-tól. 1. A templom külsejének megszentelése. Az ereklyék őrzési helyén tartott vigília végén a tp. kapujához vonultak, ahol elénekelték a Mindenszentek litániáját, majd a pp. vizet szentelt; 3x megkerülték az épületet, és a pp. meghintette a falakat a szentelt vízzel. A pásztorbottal 3x kopogott a kapun, keresztet rajzolt rá és bevonultak a tp-ba. - 2. A templom belsejének megszentelése. A Veni Creator, a Mindenszentek litániája és a Benedictus éneklése közben a tp. padozatára X alakban elhintett hamuba a pp. pásztorbotjával a lat. és a gör. ábécé betűit írta, a Ny-i és a K-i egyh. egységének jeleként. - 3. Előkészület az oltárszentelésre. Isten segítségül hívása után →Gergely-vizet (hamu, só, bor és víz keveréke) szentelt. - 4. Oltárszentelés. A pp. Gergely-vízzel az oltár közepére és 4 sarkára 5 keresztet rajzolt, meghintette 7x az oltárt, 3x a falakat, majd a tp. padozatát kereszt alakban (főoltártól a kapuig, és oldalfaltól oldalfalig), végül a tp. közepéről a négy égtáj felé hintett. Prefáció eléneklése után a maradék Gergely-vizet az oltár lábához öntötte (Lev 8,15). - 5. Az ereklyék bevitele. A körmenetben hozott ereklyéket a pp. a kapuban fogadta, beszédet mondott, majd megkente a kaput krizmával. Bevonulás után a sír-oltár 4 sarkát kente meg krizmával, behelyezte az ereklyéket a „sírba” (oltár közepén lévő mélyedésbe), és kis kőlappal lefedte. Az oltár tömjénezése után Krisztus öt szt sebére emlékeztetve középen és 4 sarkán a katekumenok olajával 2x, krizmával 1x megjelölte kereszt alakban a menzát (oltárasztalt), majd annak egész felületét megkente a katekumenok olajával és krizmával. Ezután körbejárva megkente és megtömjénezte a 12 →apostolgyertyát. Visszatérve az oltárhoz a menzán 5 tömjéncsomót és viaszgyertyát gyújtott meg, s krizmával keresztet rajzolt az oltár előoldalára és talapzata 4 sarkára. Közben a Veni Sanctét énekelték. - 6. A templom felszerelésének fölszentelése. Az oltárt leterítették, feszületet helyeztek rá. Megkezdődött a szentmise, s az átváltoztatás után gyújtották meg az →örökmécset. - Az ósz-i előképet követve a ~ évfordulóját a helyi közösség, szegyh. esetében az egyhm., római tp-ok (VIII. 5: Santa Maria Maggiore-, XI. 9: Lateráni, XI. 18: Szt Péter és Szt Pál-baz.) esetében az egész Egyh. megüli (→templomszentelés ünnepe). **

LThK 1933. V:1053. - Radó II:1420. - Onasch 1981:210.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.