Magyar Katolikus Lexikon > L > loci theologici


loci theologici (lat. 'teológiai helyek'): a →teológia tudományelméletének egyik alapfogalma. - a) a katolikus teológiában azon források gyűjteménye, melyekből a →dogmatika tudománya merít. A klasszikusnak számító Melchior →Cano szerint: 1. a Szentírás kanonikus kv-ei, 2. a Krisztustól és az apostoloktól eredő íratlan hagyomány, 3. a katolikus Egyház egésze, 4. a zsinatok, 5. a római egyház, 6. az egyházatyák, 7. a teológusok, 8. a természetes értelem, 9. a filozófusok, 10. az emberi történelem (De locis theologicis Libri XII). - b) a →Luthert követő protestáns teológiában a hit tanítása alapvető témáinak gyűjteménye (Isten, teremtés, ember, bűn stb.). Legjelentősebb összefoglalása J. Gerhard 9 köt-es ~ c. műve (Jena, 1610-22), mely 31 témával foglalkozik. **

LThK 1993. VI:1014.