lelenc (a lel, meglel [talál] szóból): kitett és megtalált gyermek. Nem árva, akinek meghaltak a szülei, hanem olyan csecsemő v. kisgyermek, akit szülei vagy leányanyja nem vállalt, de nem ölte meg (→abortusz), hanem világra hozta és eldobta magától. - Befogadó és nevelő intézetük a →lelencház. Egy részüket vidékre adták nevelőanyákhoz, ezek életkilátásai jobbak voltak, mint a zsúfolt lelencházak lakóié. **