Magyar Katolikus Lexikon > L > leányrablás


leányrablás, leánylopás, leányszöktetés: 1. az életközösség (család) megalapításának ősi, pogány formája: →nőrablás. - 2. népszokás. Alapja az ősi meggyőződés, mely szerint a leánynak csak olyan kapcsolatra szabad alapoznia az életét, melyért a férfi komoly harcban áldozatot hozott, megmutatta erejét, bátorságát, s azt, hogy képes megvédeni övéit. E vélekedés idővel más próbatételekben élt tovább (→legény). - A 19/20. sz. fordulójáig ~ra akkor került sor, amikor a leány mást választott, mint akihez a szülei szánták feleségül. Ha a legény nem nyugodott bele a mellőzésbe, erőszakos ~ történt. Amikor köztudott lett a szülők által kijelölt kézfogó napja, előző v. aznap este a legény egyedül v. barátaival elszöktette a lányt a családi háztól, s ezzel megakadályozta a kézfogót, ill. házasságot. Előfordult, hogy a leányt be sem avatták a készülő legénycsínybe, ami kockázatos bonyodalmakat, bűnpert is előidézhetett. A leánynak választania kellett: maradt, v. visszaszökött szüleihez, v. a szülők kiszemelte legény megszervezte a visszarablást. - Ha a szülők v. a rokon legények megsejtették (és ellenezték) a ~t, megakadályozták v. visszakényszerítték a leányt. Ha más falubeli követte el a ~t, a leány valamennyi falubeli legénye sértésnek érezte, s erőszakkal is visszavitték (pl. Sárvásárról Kőrösfőre). Kalotaszegen az erőszakos ~ ritkább volt, mint a környékbeli oláhoknál. - A 20. sz: fokozatosan megváltoztak a ~ indítékai. Új ok lett a költséges →lakodalom terheitől való szabadulás: az elrabolt leány nem tartott lakodalmat, nem lett köztudott, milyen a kelengyéje, nem kellett vendégül látnia rokonságát s a fél falut, nem sértődött meg a meg nem hívott ismerős. 88

László Gyula: A honfoglaló m. nép élete. Bp., 1944:276. - Népr. Közlem. 1962:3/4. sz. (Györgyi Erzsébet: Házasságkötés és szokásköre a bukovinai székelyeknél) - Kós 1976:69. - Tárkány Szűcs 1981:255.