Magyar Katolikus Lexikon > L > lélekharang


lélekharang: általában a templom legkisebb →harangja, melyet önmagában haldoklás, illetve halálesetnek, egy lélek e világból való távozásának hírüladására használtak. - A ~ 1. hívja a híveket a haldokló mellé, hogy imáikkal kísérjék el élete legsúlyosabb perceiben (lélekváltság); 2. tudatja a halál beálltát a hívő közösséggel, s a megszólaltatás módja azt is kifejezte, hogy férfi v. nő-e a halott; 3. este az Úrangyala imádság után a halottakért való imára hívja a hívőket. - A ~ a →lélekajánlás és a →haldoklókról való gondoskodás fontos eszköze volt, főként kisebb városi közösségben és falun. Az élet modernizálása, a kórházi halál gyakorisága a ~ jelentőségét háttérbe szorította. - A ~ nem tévesztendő össze a temetés alatti kiharangozással. **

KL III:173.