Magyar Katolikus Lexikon > L > Leó, XIII.


Leó, XIII., Vincenzo Gioacchino Pecci (Carpineto, Anagni, 1810. márc. 2.-Róma, 1903. júl. 20.): IX. Pius utódaként 1878. II. 20-1903. VII. 20: pápa. - 14 é. korában a Coll. Romanum, majd a Nemesi Akad. növ-e, s még klerikus korában p. prelátus. 1837: pappá szent. 1838: Beneventóban, 1841: Perugiában kormányzó, 1843-46: Belgiumban nuncius. Az isk-ügyben a pp-ök mellé állt, ezért a kir., bár egyébként kedvelte, visszarendeltette. 1846. I. 19: Perugia pp-e, 1873: bíb. Egyhm-jében a neotomizmus szellemében újította meg a papképzést. 1860: körleveleiben szembeszállt az egyh-ellenes törv-ekkel és az Unita Italia mozg. túlkapásaival. Az Egyh. Áll. elfoglalásakor határozottan tiltakozott, de kerülte a nyílt ellenségeskedést. - Pápaságát gyűlölettől izzó légkörben kezdte, s bár minden világi hatalmát elveszítette, a p-ság lelki nagyságát nemcsak megőrizte, hanem igen magasba emelte. A fr-kat arra buzdította, hogy őszintén álljanak a közt. mellé. No-ban sikerült leszerelnie a →kultúrharcot, az egyh-ellenes törv-eket visszavonták, sőt Bismarck a Spo-gal támadt birtokvitában ~t javasolta döntőbírónak. Az ol. kirság erőszaka ellen folyamatosan tiltakozott, az eu. hatalmakhoz ismételten jegyzékeket is küldött. Az ol. hívőknek megtiltotta a közéletben való részvételt, így akarta tárgyalásra kényszeríteni a kormányt. Közben Skóciában, É- és D-Amerikában kiépítette a hierarchiát, közel 250 új ppséget alapított. - Elődeivel szemben nemcsak kárhoztatta kora tévedéseit, hanem szembenézett a fölmerült problémákkal, és válaszolni is próbált azokra. Így klasszikus formákban védelmébe vette az áll-ok önállóságát és méltóságát, függetlenül az államformától; védte a népek jogait, és hangúlyozta, hogy a kat. tanítás nincs ellentmondásban egy mértéktartó demokráciával. Enciklikák sorát adta ki e kérdéskörben: 1881. VI. 2: Diuturnum illud a polg. hatalom eredetéről, 1885. XI. 1: Immortale Dei a ker. államrendről, 1888. VI. 20: Libertatis praestantissimum a polg. szabadságról, 1890. I. 10: Sapientiae christianae az állampolg. kötelességekről, 1901. I. 18: Graves de Communi a kereszténydemokráciáról. - A legégetőbb korkérdésről, a szociális kérdésről adta ki 1891. V. 15: a →Rerum novarum enc-t, melyben a szocializmussal és a liberalizmussal szemben fejtette ki a munkáról és a tulajdonról szóló kat. tanítást. - A fil. és teol. terén a →neotomizmus elindítója. 1879. VIII. 4: az Aeterni Patris enc-ban Aquinói Szt Tamást állította a kat. tudományosság élére, 1880. VIII. 4: az összes kat. isk. védősztjévé avatta. 1879. X. 15: megalapította Rómában az →Aquinói Szent Tamás Pápai Akadémiát, melyet más orsz-ok is példának tekintettek. Elindította Szt Tamás összes műveinek új kiadását. 1893. XI. 18: adta ki a Providentissimus Deus enc-t a szentírástud-ról, 1902: megszervezte a →Biblikus Bizottságot. 1883: megnyitotta a →Vatikáni Levéltárat a kutatók előtt. - Dogmatikus tartalmú enc-ái: 1897. V. 9: Divinum illud a Szentlélekről, 1900. XI. 1: Tametsi cura a megváltó Krisztusról, 1902. V. 8: Mirae caritatis az Euch-ról, 1899. V. 25: Annum sacrum, meghirdetve az 1900-as szentévet, a Jézus Szíve-tiszteletről. A házasságról szól 1880. II. 10: az Arcanum illud enc. 1899. I. 22: elítélte az →amerikanizmust; foglalkozott az unió és a missziók ügyeivel is, és pihenésképpen lat. himnuszokat írt. - Sztté avatta 1881. XII. 8: Labre Benedek Józsefet, Montefalcói Klárát, De Rossi Jánost, Brindisi Lőrincet; 1888. I. 15: Rodriquez Alfonzot, Berchmans Jánost, Claver Pétert, a hét szervita rendalapítót; 1897. V. 27: Zaccaria Mária Antalt, Fourier Pétert; 1900. V. 24: De la Salle Jánost és Casciai Ritát. - ~ erősítette meg 1879: Pavel Mihály g.k. nagyváradi, II. 18: Szabó János g.k. szamosújvári, II. 28: Pauer János székesfehérvári pp-öt, 1880. II. 27: Nogáll János, 1881. V. 5: Lönhart Ferenc, VI. 5: Lichtensteiger Ferenc cpp-öt, 1882: Vályi János g.k. eperjesi, III. 30: Lönhart Ferenc erdélyi, X. 8: Hidasy Kornél szombathelyi, 1883: Hranilovic Illés g.k. kőrösi pp-öt, 1884. XI. 13: Gasparich Ferenc, 1885. III. 27: Neszveda István cpp-öt, VII. 27: Majorossy János tinnini cpp-öt, 1886. V. 9: Palásthy Pál cpp-öt, VII. 7: Ipolyi Arnold váradi, XI. 8: Bende Imre besztercebányai, 1887. III. 17: Schuster Konstantin váci, IX. 16: Bubics Zsigmond kassai, XI. 25: Meszlényi Gyula szatmári, 1888. VI. 1: Hornig Károly veszprémi pp-öt, IX. 9: Szele Gábor cpp-öt, 1890. I. 4: Dessewffy Sándor csanádi, VI. 26: Steiner Fülöp székesfehérvári, VII. 22: Belopotoczky Kálmán tábori, 1891: Firczák Gyula g.k. munkácsi, Druhoveczky Gyula g.k. kőrösi pp-öt, Pánthy Endre cpp-öt, X. 27: Vaszary Kolos esztergomi és X. 27: Császka György kalocsai érs-et, XII. 17: Szmrecsányi Pál szepesi, 1893. I: Bende Imre nyitrai pp-öt, I. 16: Vaszary Kolos bíb-t, I. 19: Cselka Nándor és II. 19: Jung János cpp-öt, VI. 15: Rimely Károly besztercebányai pp-öt, 1894: Posilovics György zágrábi érs-et, 1895. III. 18: Mihályi Viktor g.k. gyulafehérvár-fogarasi érs-et, IX. 5: Maurovich Antal zengg-modrusi, 1896. XI. 22: Radu Demeter g.k. lugosi, XII. 3: Ivánkovits János rozsnyói pp-öt, 1897. I. 28: Mailáth Gusztáv, VI. 19: Kutrovátz Ernő cpp-öt, 1898: Krapac János belgrád-szendrői cpp-öt, I. 2: Hetyey Sámuel pécsi pp-öt, III. 24: Vorsak Engelbert cpp-öt, 1900. IV. 19: Csáky Károly váci pp-öt, XII. 27: Kohl Medárd cpp-öt, 1901. XI. 1: Széchényi Miklós győri, XII. 16: Városy Gyula székesfehérvári pp-öt, XII. 16: Radnai Farkas, 1903. III. 27: Párvy Sándor cpp-öt, V. 10: Szmrecsányi Pál váradi, V. 12: Radu Demeter nagyváradi, VII. 7: Hosszú Vazul g.k. lugosi pp-öt. - Utóda 1903. VIII. 4: X. Pius. T.J.

Gams 1873:715. - Füssy Tamás: XIII. L. p. élete. Bp., 1887. - Breznay, Adalbertus: De philosophicis historicis atque literarum studiis per Leonem XIII. ... in Hungaria provectis oratio. Uo., 1888. - XIII. L. p. Sztséges atyánknak XIII. L. p-nak beszédei és levelei. Ford. Prohászka Ottokár. Uo., 1891. - Szentkláray Jenő: Csanád-egyhm. zarándoklat Rómába 1893. é. ápr. hó 5-11-én XIII. L. p. 50 é. ppi jub-a alkalmából. Temesvár, 1893. - XIII. L. p. élete. Írta Sz...i Lajos. Bp., 1893. - Kőrösi László: Kortársaink. XIII. L. Uo., 1894. - Boyer, d'Agen, A. J.: Le jeunesse de Léon XIII. d'aprés sa correspoudance inédite. Tours, 1896. - Kereskényi Gyula: XIII. L. p. és a p-ság világi hatalma. Bp., 1898. - Narfon, Juliende: León XIII. intime. Paris, (1902) - Mailáth József: XIII. L. és a társad. Bp., 1903. (Klny. Kat. Szle) - Breznay Béla: XIII. L. p. és a m. nemz. Gyászbeszéd. Uo., 1903. - Sztséges atyánk XIII. L. p-ságának 25 é. jub-ára. Uo., 1903. - Századok 1903:949. (Áldássy Antal: XIII. L. p. és a tört-tud.) - Crispolti, Crispolto-Aureli, Guido: La politica di Leone XIII. da Luigi Galimberti a Mariano Rampolla su dokumenti inediti. Roma, 1912. - Stutz, Ulrich: Die päpstliche Diplomatie unter L. XIII. Berlin, 1926. - Vigilia 1953:558. (Balanyi György: XIII. L. emléke); 1958:705. (Uő: XII. Pius p. és akik előtte jártak) - LThK VI:953. - Mondin 2001:622.