kánai menyegző: I. lakodalom a galilieai →Kánában, „amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a tanítványaival együtt” (Jn 2,1). Ekkor történt →Jézus csodái közül az első, mellyel borrá változtatta a vizet. A víz →átlényegülése miatt a ~ az →Eucharisztia misztériumának, mint lakodalom a Bárány menyegzőjének (vö. Jel 19,9) előképe. - 1. A Szentírásban az evangélisták közül csak Szt János írta le a tört-et (2,1-12). Elbeszélése arra enged következtetni, hogy Jézus Natanaellel, Simon Péterrel, Andrással, Fülöppel és Jánossal akkor ért Kánába, amikor a ~ már javában folyt. A zsidóknál az volt szokás, hogy ha leány volt a menyasszony, akkor egy teljes hétig, ha özvegyasszony ment újra férjhez, akkor 3 napig tartott a menyegző. A vendégek naponta jöttek és mentek, a násznép cserélődött, a násznagynak azonban mindvégig ki kellett tartania. A vendégek étellel való ellátása az étekmester gondja volt. Ha a lakodalom egy hétig tartott, előfordulhatott, hogy elfogyott a bor. Kánában is így történhetett: „Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: Nincs több boruk! Jézus azt felelte: Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám! Erre anyja szólt a felszolgálóknak: Bármit mond nektek, tegyétek meg! Volt ott hat kőkorsó a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt nekik: Töltsétek meg a korsókat vízzel! Meg is töltötték őket színültig. Ekkor azt mondta nekik: Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak. Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnét való, a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. Hívatta a násznagy a vőlegényt, és szemére vetette: Először mindenki a jó bort adja, s csak mikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te mostanáig tartogattad a jó bort! Ezzel kezdte Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.” (2,11). -

2. A ~ a lit-ban. A ~ valójában →epifánia, mert a tanítványok számára a ~n vált először láthatóvá Jézus csodatévő ereje, istensége. Ezért lett része a →vízkereszt lit-jának. A II. Vat. Zsin-ig a vízkereszt utáni 2. vas., utána az évközi idő 2. vas-jának evang-a C évben. - 3. Ikgr. Mint az →utolsó vacsora előképét korán és gyakran ábrázolták. A 2. sz-tól a víz átváltozása a lényeges elem: Krisztus (olykor egy bottal) megérinti a korsókat. A 4. sz: a →kenyérszaporítás-képpel együtt az Euch-ra utal, annak előképe a →Biblia pauperumokban. Idővel mind több alakos az ábrázolás (szolgák, tanítványok, 450 k. Mária), majd életképpé gazdagodik a jelenet (Ravenna, S. Apollinare Nuovo, mozaik, 520-25; Padova, Cappella degli Scrovegni, Giotto freskója, 1305-07; H. Bosch, 1475 k.; Veronese, 1562-63). - A 12. sz: tűntek föl jelképes elemek: a vőlegény=apostol, menyasszony=Mária Magdolna azonosítások. - A kevés m. emlék között Vizsoly egyik önálló gótikus freskóján Jézus megáldja az egyik kőkorsót. A ~ föltűnik Bártfa egyik faliképén, a modern alkotások között Kontuly Béla életművében. A hajdani ereklyekultuszra jellemző, hogy egy bécsi egyetemi tanár a kk. végén a székesfehérvári koronázótp. ereklyéi között a ~ kőkorsóit is látta. - II. a ~t elbeszélő versezet. 1. Ősforrása (több áttételen keresztül) vsz. a Szt Ciprián pp. és vt-nak (†258) tulajdonított Coena Cypriani. Ez elmondja, hogy volt egyszer napkeleten egy Joel nevezetű kir., aki vendégül látta Ádámot és Évát, az ÓSz pátr-it, próf-it, kir-ait, Jézust és ap-ait, Mártát, de Pilátust, sőt Júdást is. Jézus bort iszik, Márta felszolgál, Dávid hárfázik, Júdás Heródiással táncol. A kir-hoz másnap mindenki ajándékkal köszönt be: Sámson oroszlánnal, Mózes a két kőtáblával, Jézus báránnyal. Egy elnépiesedett ném. változatban a mennyei Jeruzsálem már a földi lét örömeinek tükörképeként jelenik meg. Az élet tánc és ének: Lukács ökröt vág, Péter a lakomához halat fog, Márta főz. Cecília muzsikál, a Tizenegyezer Szűz táncol rá, Orsolya mosolyogva szemléli őket. Eddigi ismereteink szerint e különös vendégségnek egyetlen, versbe foglalt változatát tudjuk idézni a régi Mo-ról, a muraközi vend nép köréből.

A kis Jézus születését ünneplik benne: Fülöp vajért, mézért, Bertalan túróért és egy fazék tojásért, Borbála töpörtyűért, Dorottya vászonért megy, hogy elhozza a Kis Jézusnak. József kis hordóval a szőlőhegyre siet, Lőrinc bárányt, Iván pulykát, Ilona lent ad. Mátyás madarat fog, Jakab dióskalácsról, András almáról, Pál körtéről gondoskodik. Két fehér galambot Rebeka ajándékoz. András borjút vág, mások pogácsát és pálinkát szereznek, Lukács őrt áll. Amink csak van, amit látunk és tudunk: minden legyen a kis Jézusé. Ez a különös imago a m. nép körében sem lehetett ismeretlen, hiszen kk. kódexirodalmunkban is föltűnik (→Sándor-kódex). - A ~-kantáta →Tamás Gergely Alajos OFM kalocsavidéki gyermekkorát és a népi katolicizmus világát idéző mesterműve.

2. ének, mely a ~n történteket rímes, verses, játékkal kísért formában adja elő. Ideje ~ vasárnapja (amikor evang-ként olvasták), ill. →farsang, a lakodalmi vacsora, Mária kézfogójának ünnepe, halotti tor (az elköltözött lélek ugyanis menyegzőt ül az égi vőlegénnyel, Jézussal). A ~ az Egyh-ban mindig az életöröm, ünneplő emberlét megszentelésének számított, a férfi és asszony, Krisztus és Egyház, Lélek és Isten, Föld és Ég szimbolikus-misztikus nászának. A tisztelettudásnak és bizalmasságnak azt a bonthatatlan készségét, amellyel a régi századok archaikus-szakrális kötöttségek között élő emberei a Szentírás tört-eit a maguk közelébe hozták, eljátszották és átélték, a technika csodálatába belefásult 20. sz: már alig értjük. -

A ~ előadásának sokfelé külön szert-a volt. Nagycétény barsi faluban az I. vh-ig az ünnepen „egy nagyobb szobában összejöttek a búcsúvezető emberek, a rózsafüzér-társulat tagjai, leányok és menyecskék. Előzőleg megbeszélték, hogy kik szedik össze a lisztet, zsírt a ~höz szükséges kalácsra, fánkra. A liszt és a zsír összegyűjtését rendesen valamelyik idősebb asszony vállalta. Szombaton este összejöttek az asszonyok, és megsütötték a kalácsot, vasárnap a fánkot. Bort a búcsúvezető emberek vittek, mindegyik 2-3 litert. Vasárnap este 8 óra körül kezdődött a ~. Az előzőleg elkészített asztalokat megterítették, majd az érkezés sorrendjében a jelenlévők körülülték: külön a férfiak, külön az asszonyok. A leányok és a gyerekek álltak. Az asztal közepén egy kereszt állt, mellette gyertyák égtek. A keresztet mindenki megcsókolta, mikor a szobába lépett. Amikor megtelt a szoba, kezdődött a ~ . Először elmondták az Úrangyalát, azután elénekelték a Máriát dicsérni hívek jöjjetek kezdetű éneket, majd Miatyánkot, Üdvözlégyet, Hiszekegyet, fölajánlást Jézus Szt Szívének. Elénekelték a Jézus a rád emlékezés kezdetű éneket, elmondták az örvendetes rózsafüzért, s elénekelték a Szent rózsafüzért végeztünk éneket. Imádkoztak az élőkért, holtakért, majd következett a ~ről szóló ének. Ritmusára a konyhában és az ablakok alatt hallgatódzó suhancok nagyokat dobbantottak. A „jó bor mellett, duda nélkül, mit ér a tánc ugrás nélkül” sorokra az éneklő leányok, menyecskék és asszonyok táncolni kezdtek. - Nagyfüged és Erk hevesi falvakban valamelyik módos gazda vendégséget rendezett. Amikor a rokonok, komák és szomszédok összegyűltek, egy legényt és leányt elküldtek az öregasszonyért, aki az evangéliumi tört-et előadta. Ez beköszönt, s a házigazda a főhelyre vezette.

Mindenki fölállt, úgy hallgatta az öregasszony bevezető énekes verssorait, melyekben Jézus áldását kívánja a háznak, s az összes jelenlevőknek. Az asztalon annyi bor, amennyi egy töltésre elég, s minden üveg nyakán pereckalács. Az énekesasszony tölt a maga poharába, és kézbefogván poharát, felállva elénekli Jézus menyegzőbe hívásának tört-ét. Az ének végszavaira felhozzák az ételeket. Esznek, de amikor inni is kellene, az énekesasszony elénekli a borbehozatali strófákat, s intésére 2 legény megint behoz egy töltésnyi bort. Ez a jelenet más-más borbehozatali dalstrófával többször is ismétlődik, de mindig csak egy töltésnyi borra. A vacsora végeztével azonban két legény vedrekkel az ajtóba áll, és az énekesasszony biztatására, énekes szövege végén, két tekintélyesebb gazdavendég intésére kimenvén, vizet hoz a vedrekbe, s ezeket a gazdához v. a gyülekezéskor kijelölt násznagyhoz viszi. Ez megáldja a víznek nevezett bort, az énekesasszony pedig közben elénekli az evangéliumi esemény történetét. Közben-közben emelgeti poharát, ivásra, majd nótára és táncra buzdítja a jelenlévőket, s mikor a mulatságot rendben látja, int, és a maga részéről pár humoros áldást kívánó strófával elbúcsúzik, de a mulatság tovább tart.” - Hagyományőrző helyeken a ~t legalább a muzsikások játszották el a lakodalom két fogása között. Torontáltordán disznótorokban is fölhangzott, a Kisalföldön dudaszóra énekelték. **

Kirschbaum II:299. - Sachs 1980:181. - KML 1986:163. - Bálint 1989:165.