Magyar Katolikus Lexikon > K > krisztushívők


krisztushívők (lat. Christifideles): tág értelemben mindazok, akik a názáreti Jézust, a történeti személyt →Krisztusnak, az Isten Fiának vallják, s e hit meghatározza életüket és magatartásukat. - Szoros értelemben a kat. Egyh-on belül a →laikus hívők, mindazok, akik nem tartoznak a →klérushoz. A ~ kifejezés a II. Vatikáni Zsinat után abból a meggondolásból született, mely szerint a ~ a személyi méltóságot jobban hangsúlyozza, mint a →keresztény szó. - A hatályos jogban az összes megkereszteltek, különbségtétel nélkül (204.k. 1.§). A kifejezés nem a személyes hitbeli meggyőződést v. annak hiányát tartja szem előtt, bár annak is lehet jogi jelentősége (vö. 205.k.), hanem azt a lét rendjében végbemenő (ontológiai) alapvető változást, amit a keresztség idéz elő az emberben. A hatályos kánonjogban a természetes személy és a ~ fogalma egybeesik. - A ~ről a CIC teol. összefüggésbe állítva beszél. A II. Vat. Zsin. tanítására támaszkodva kijelenti, hogy a ~ a maguk módján mindnyájan részesévé váltak Krisztus papi, próf. és kir. feladatának, s állapotuknak megfelelően hivatást kaptak annak a küldetésnek gyakorlására, melynek teljesítését Isten az egyházra bízta (204.k. 1.§, vö. LG 9-17, 31, 34-36; AA 2, 6, 7, 9, 10). Ez a közös küldetés a teol. alapja a ~ alapvető egyenlőségének. A méltóságuk és cselekvésük tekintetében alapvető egyenlőség elvét a 280.k. kifejezetten is kimondja (vö. LG 32 c). A hatályos egyhjog tehát nem az egyenlőtlen, hanem az alapvetően egyenlő tagokból álló társaság eszméjéből indul ki. - Az egyenlő méltóság jogilag egyenlő személyiséget, jogalanyiságot jelent (vö. 96.k.): az összes ~ kötelességei és jogai mindenkire egyaránt vonatkoznak. A cselekvésben, tevékenységben való egyenlőség arra utal, hogy mindnyájan Krisztus testének építésére hivatottak. A jog senkit sem kárhoztat passzív szerepre az egyházban. Az egyes ~ apostoli tevékenységének módját állapotuk és konkrét feladatkörük határozza meg (208.k.). Ez az egyenlőség az egyh. hierarchikus közösségében áll fenn. Krisztus hármas feladatában ki-ki a „maga módján”, „állapotának megfelelően” (204.k. 1.§) részesedik (vö. LG 32, 207.k. 1.§), „állapotának és feladatának megfelelően” fáradozik (208.k.). Ennyiben a tagok között egyenlőtlenség érvényesül. Ez az egyenlőtlenség azonban funkcionális jellegű. - A ~ ált. jogaiban és kötelességeiben való részesedés (a jogok gyakorlásának lehetősége) annyiban illeti meg az egyes megkeresztelteket, amennyiben közösségben (communio) vannak a kat. egyházzal és amennyiben nem sújtják őket bizonyos büntetések (96.k.). Ebben az összefüggésben, nem pedig a teljes egyháztan önálló kifejtése céljából szól az Egyh. Törvénykv. arról, hogy az Egyh., Krisztus teste, melynek a ~ a keresztséggel tagjaivá váltak, hogyan áll fenn, hogyan azonosítható itt a földön, s hogyan határozható meg jogilag, hogy ki van vele közösségben. -

Az Egyh. nem csupán lelki társaság, hanem látható társaság is. Ebben a világban „mint alkotmányos és rendezett társaság a katolikus egyházban áll fenn, vagyis a Péter utóda és a vele közösségben élő püspökök által kormányzott egyházban” (204.k. 2.§; LG 8 b). E földön azok a megkereszteltek vannak teljesen benne a kat. egyh. közösségében, „akik annak látható társaságában kapcsolódnak Krisztushoz, mégpedig a hitvallás, a szentségek és az egyházkormányzat kötelékével” (205.k., vö. LG 14 b). A kat. egyh-zal való teljes közösség teol. és egyben jogi valóság. Kritériumainak (hitvallás, szentségek, egyházkormányzat) idézett fölsorolása megmarad a jog síkján. Ezek az elemek ugyanis külsőleg igazolható, megállapítható tényezők. Az Egyh-hoz való tartozásnak, a vele való azonosulásnak, az érzelmi, személyes és kegyelmi közösségnek számos (szociológiai, pszichológiai, teol.) dimenziója van. Akiben megvan Krisztus Lelke, aki a kegyelem állapotában él, az kapcsolódik a legtökéletesebben az Egyh. titokzatos életáramába. Amikor az Egyh. Törvénykv. az Egyh-zal való közösségről beszél (vö. 96.k.), akkor a kat. egyh-zal való látható közösséget érti rajta. - A szentségekben való közösség itt nem azt jelenti, hogy valaki ténylegesen fel is veheti az összes szentségeket, hanem hogy hitben elfogadja az Egyh. szentségeit (vö. LG 14 b). - Azok a megkereszteltek, akik nincsenek közösségben a kat. egyh-zal, nem rendelkeznek azokkal a jogokkal és kötelességekkel, melyek a teljes közösséghez vannak kötve (vö. 11.k.). Ha a kat. egyh-zal való teljes közösséghez szükséges fent említett kötelékek valamelyike hiányzik, a krisztushívő és a kat. egyh. között nem teljes közösség (communio non plena) áll fenn. Ilyen nem teljes közösségben vannak a kat. egyh-zal a nem kat. keresztény egyh-ak és közösségek tagjai. Ezen a nem teljes, de valóságos közösségen alapulnak a Codexben említett bizonyos jogi lehetőségek (pl. 844.k., 874.k. 2.§, 893, 1124-1129, 1183.k.). - A katekumenek még nem nyerték el a keresztséget, így nem tagjai az Egyh-nak, szaknyelvi értelemben nem ~. Mégis már kifejezett akarattal kérték, hogy vegyék fel őket az Egyh-ba. Ez az akaratnyilvánítás és a hitben, reményben, szeretetben való élet teszi az embert az egyetemes egyhjog szerint katekumenné. Egyes szerzők hangsúlyozzák, hogy a katekumenek közé való felvétel lit. szert-a (vö. AG 14) és a jelöltek bejegyzése egy külön kv-be (788.k. 1.§) formai követelmény lehet ugyan, de nem tűnik nélkülözhetetlennek ahhoz, hogy valaki ténylegesen katekumennek minősülhessen. A katekumenek a keresztségre való folyamatos készületüknek a teol. összefüggésében sajátos módon kapcsolódnak az Egyh-hoz (vö. 206.k. 1.§). Nem kötelezik őket a tisztán egyh. törvények (11.k.), viszont követniük kell az egyetemes és a részleges egyhjognak azokat az előírásait, amelyek rájuk vonatkoznak (vö. 788.k. 3.§, 851, 865.k.), s a jog szerint megilletik őket bizonyos kedvezmények, amelyeket a ~ élveznek (206.k. 2.§; pl. ugyanolyan temetésben részesülnek, mint a már megkereszteltek - 1183.k. 1.§; áldásokat kaphatnak - 1170.k.). E.P.

Erdő 1991:157. - Periodica 86 (1997):213. (Erdő Péter: Il cattolico, il battezzato e il fedele il piena communione con la Chiesa Cattolica) - Del Portillo, Alvaro: Laici e fedeli nella Chiesa. Milano, 1999.