Magyar Katolikus Lexikon > K > kreativitás


kreativitás (a lat. creare, 'teremteni' szóból: 'teremtőképesség'): 1. szoros értelemben →Isten tulajdonságainak egyike, az ember nem rendelkezik vele. A →teremtés ugyanis a →semmiből való létrehozást jelent (szemben az alkotással, alakítással, fölfedezéssel, melyek a környező világ létező alkatrészeiből új tárgy/valóság összeállítását jelentik). Az ember fölfedezi a teremtésben elrejtett tényeket, újat hoz létre a meglévő dolgokból stb., de e tetteire a ~ szó helyesen nem használható. - 2. tágabb értelemben emberi tulajdonság. Ilyen értelemben a szó a 20. sz. 2. felében terjedt el, s lett főként a nevelés legfontosabb jelszava. Valójában leleményességet, ötletességet jelent. Mint →erény készségessé tesz arra, hogy különleges feladatokban, váratlan helyzetekben ügyes, jó megoldásokat találjon az ember. - A ~ túlhangsúlyozása veszélyeket is hordoz: a) A „mindig új és újabb” keresése a kipróbált, idők folyamán egyszerűvé nemesedett, hagyományos megoldások és értékek háttérbe szorítását, lebecsülését eredményezheti. A ~ gyakran lép a megtanulandók, az elődök által fölhalmozott szellemiek elsajátítása helyébe (inkább „kitalálja” az új megoldást a régi megtanulása helyett), ami a szellemi →restség rejtett formája és a memorizáló képesség csorbulásával jár. - b) A ~ ürügyével az egyéni ötletek hajszolása megfoszthatja az embert a tárgyi világgal való reális kapcsolatától, az objektivitástól (valóban szükség van arra, amit kiötlött?). - c) Jóllehet a ~ igazi fejlesztője a →közösség, ha ezt szem elől tévesztik, épp ellenkezője áll be: az ember rabja lesz a saját ötletei megvalósításának, túlbecsüli önmagát, másokra kevésbé figyel, kapcsolatai elsilányulnak. - d) A nevelésben (isk., család stb.) a ~ fejlesztésének ürügyén a gyermeket magára hagyják, a foglalkozás fáradságának elkerülésével megfosztják a gyermeket a hagyomány kipróbált módszereitől. - A ~ erényének mindig a múltban fölhalmozott tudásanyag ésszerű elsajátítására kell épülnie, s a nevelésnek ebből kiindulva kell megtalálnia a minden egyénben jelenlévő, sajátos, csak a konkrét személyre jellemző látásmód, találékonyság gyümölcsöztetését. **