Magyar Katolikus Lexikon > K > kozmológiai istenérv


kozmológiai istenérv: a természetes istentan (→teodicea) egyik bizonyítása. - Egyesek a →kontingencia-bizonyítást, mások annak egyik sajátos formáját, az okok sorozatának érvét, esetleg a mozgás-érvet, mások viszont csak azt értik alatta, hogy a kozmosznak időbeli kezdete volt. A fiz. kérdés azonban nem tévesztendő össze a metafiz-val, előbbi csak a világon belüli okokat, utóbbi világon kívüli hatóokot föltételez, s utóbbi nélkül nincs istenbizonyítás. - A ~ az okok sorozatára épül: ebben nem mehetünk el a végtelenségig, hanem →első oknak kell léteznie. Vigyáznunk kell: ez az „első” nem az „első tag” a sorozatban, hanem mindegyik „fölött” v. „mögött” ott áll: az →okság elve értelmében mindegyiknek létbe-lendítője. Hogy aztán ez a láncolat véges v. végtelen számú-e, hogy milyen kölcsönhatások mutathatók ki benne, ennek semmi jelentősége sincs. A sorozat egyik tagja és így összessége sem adhatja ui. a másiknak azt, amivel maga sem rendelkezik: a →létet, azzal csak a föltétlen lét rendelkezik. A ~et főleg I. Kant vette kritika alá, szerinte ez az →ontológiai istenérvvel azonos. Holott itt nem a szükségszerű lét fogalma a kiindulópont, melynek elemzésével vonnánk le következtetésünket, hanem a valós világ létezőinek és így relatív okainak ténye. A dialektikus materializmus azzal tér ki a ~ lehetősége elől, hogy rámutat ok és okozat fölcserélhetőségére és az anyagvilág egészének kölcsönhatás-láncolatára. Ez viszont a kozmológiai-fizikai, ill. ontológiai sík összekeverését jelenti. A kölcsönhatás nem segít azon, hogy mindegyik ok véges, így összességük is kontingens. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lennének valós okok, de mind lényegükben, mind létükben végesek, és így a föltétlen lét erejéből merítenek, részesednek. Cs.I.

LThK VI:574.