konvent (lat. conventus): a középkori latinban 'egybegyűlt testület'. - Egyre inkább kiszorította a szerzetes közösségek régebbi elnevezését, a congregatiót, majd a 10-11. sz-tól kezdve egyre inkább kizárólagosan a szerz-ek testületét jelentette egy házon belül, tekintet nélkül a szerzet kanonok, monasztikus v. kolduló jellegére. Meg kell említenünk a szó egy sajátos m. jelentésváltozatát: az egyes →királyi egyházak által gyakorolt →hiteleshelyi tevékenység, amennyiben szerz. testület végezte, sajátosan ~ nevet adott az okl-adó testületnek (pl. leleszi ~, garamszentbenedeki ~). M.L.