konty: 1. a tarkónál csomóba kötött női haj. - 2. a →pásztorkunyhó teteje, kúpalakban összefogott és szénából, gizgazból sodort kötéllel körülcsavart nád.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.