Magyar Katolikus Lexikon > K > kolonc


kolonc: a legelő állat mozgását korlátozó, rendesen nagyobb fadarab. - A kezes jószág nyakszíjára kötik, hogy az állat első lábai előtt csüngve, futását, járását lassítsa. Többnyire tehén, disznó, kecske, házőrző kutya nyakába szokták kötni.

MN II:97.