Magyar Katolikus Lexikon > K > kitett kenyerek


kitett kenyerek: 12 →kalács, melyet →lisztlángból sütöttek arra a célra, hogy a →szentélyben a számukra készült arany asztalra (vö. Szám 4,7) kitegyék két egymás fölötti sorban, és szombatonként újakra cseréljék (1Krón 9,32; 23,29). Mindkét rétegre tiszta tömjént kellett szórni (Lev 24,5-9; lásd még: 1Sám 21,7; 1Kir 7,48; 2Krón 2,3; 4,19; 13,11; Neh 10,33-34; Zsid 9,2). A ~ asztalát a Kiv 25,23-28 írja le. Rómában Titus diadalíve ábrázolja. Szembeötlő a ~ 2 héb. elnevezése: '(az Isten) színe előtti kenyerek' és: 'rétegezett kenyerek'. Az 1. elnevezés vsz. az eredeti értelmet, a kenyérből és borból álló primitív étkezés emlékét őrzi (Kiv 25,29; 37,16; Szám 4,7); az istenség számára készített kenyeret és bort az istenség (kultikus képe) elé helyezték (vö. Jer 7,18; 44,19: az →ég királynőjének bemutatott áldozat); innen érthető a kifejezés: a kenyér, melyre az Isten arca tekint, v. az istenség arca előtti kenyér (panes propositiones). Izr-ben ez a nagyon régi szokás jelképes értelmet kapott. A 2. elnevezés inkább a külső formára (a kenyerek elhelyezése módjára) utal, nem a szokás értelmét jelzi. - Krisztus korában a ~ készítése a Garmu család kiváltsága volt, egyedül ők ismerték a receptet és a készítés rituálisdan kifogástalan módját. →papi családok **

Strack-Billerbeck III:719. - BL:1003.