Magyar Katolikus Lexikon > K > kitelepítés


kitelepítés: a lakóhely erőszakos elhagyására kényszerítés, természeti csapás okán vagy politikai és anyagi érdekek érvényesítése céljából. - A ~t törvényszerűen követi a betelepítés, mely az elűzött lakosság helyébe, ill. az otthagyottak mellé az uralkodó többség saját soraiból telepít, ezzel a helybéliek beolvasztását sietteti. - 1. A szovjet joggyakorlatban a cári idők →száműzetését helyettesítette. 1918-tól a komm. (bolsevik) párt pol. ellenfeleit, az anarchistákat, esszereket néhány hónapra v. egy évre kiutasították Pétervárról ill. Moszkvából, de máshol, bármelyik városban, letelepedhettek. Az →osztályharc fokozódásával a ~ időtartamát növelték, korlátozták az új hely megválasztását, majd kijelölték azt. 1922. VIII. 10: kiadták Az adminisztratív úton történő ~ határozatát, melyben megújították a cárizmus-beli rendeletet, s megalapozták az új bolsevik gyakorlatot. A szovjet „jogban” a ~ lehetett alapbüntetés v. a lágeréveket követő mellékbüntetés, mely a régi lakóhelyre való visszatérést (az egykori kapcsolatok megújítását) akadályozta meg. 1935: „belbiztonsági okokból” Leningrád körzetéből kitelepítették az észteket, finneket, litvánokat; 1936: kb. 180 ezer koreait telepítettek a Távol-K-ről Közép-Ázsiába; 1941-42: kb. 1,2 millió volgai németet Kazahsztánba és Szibériába. 1943: a ném-ekkel való együttműködésért kollektív büntetésként hurcoltak el szülőföldjéről kb. 900 ezer csecsent, ingust, kalmüköt, karancsajt, krími tatárt stb. - 2. Mo-on a 20. sz: több kényszertelepítés történt. A szerb hatalom a →trianoni béke aláírása előtt a Délvidékre →dobrovoljácok telepítésébe kezdett. Az 1919. II. 25: kihirdetett →délszláv földreform végrehajtása céljából 206.440 „földigénylőt” költöztetett a magyarlakta vidékeken kialakított 62 telepre, mindenféle kedvezményeket biztosítva az addig földműveléssel nem v. csak részben foglalkozó, ahhoz nem értő szerbiai, montenegrói ort. délszláv népességnek. Uakkor zaklatásokkal, állásfosztással, kiutasításokkal stb. igyekeztek csökkenteni az egykori közalkalmazott, köztisztviselő, földjétől megfosztott birtokos m. lakosság lélekszámát. - 3. 1941. IV: a Délvidék visszacsatolásakor a m. kormány álláspontja az volt, hogy a délszláv uralom alatt, 1918. XII. 31. után „jogtalanul, sokszor erőszakkal ” betelepített dobrovoljác családok szerzett előnyeit és javait a kisebbségi jog nem védelmezheti, ezért IV. 28: kiadott rendelet szerint távozniuk kell Mo-ról. E rendelet kb. 150 ezer főt érintett, akiket kezdetben kiutasítottak Mo-ról. V. 18-ig kb. 7500 főt tettek át Szerbiába, VII. 21-ig 90 szerbet Horváto-ba. Végül is Mo-ról 6912 család 24.921 szerb tagját telepítették ki (szerb adatok szerint, uekkor Horváto-ból 118.167 főt, Bulgáriából 42.065 főt, Montenegróból és az albán ter-ekről 48.808 főt, Szlovéniából 6175 főt). - 4. A →potsdami szerződés 1945. VIII. 2: előírta a Lengyo-ban, Csehszl-ban és Mo-on „maradt német lakosságnak vagy egy részének szervezetten és emberséges módon” No-ba való áttelepítését. A szervezettség révén kb. 17 millió ném-et (pl. K-Poroszo-ból, Sziléziából, és a 3,5 milliós szudétanémetség szinte egészét) javaiktól megfosztva kitelepítettek, amit a csehszl-ok a m-okra is ki akartak terjeszteni, de kb. 20 ezer nem hivatalosan elűzött, 89.660 Mo-ra kitelepített és 43.546 (ebből 5422 hat éven aluli!) Cseho-ba deportált →kényszerközmunkás s a nemzetének megtagadására kényszerített kb. 400 ezer lélek (→reszlovakizáció) nem az emberséges megoldás bizonyítéka (→magyarok felvidéki kitelepítése). Mo-ot 1945. XI. 30: 500 ezer ném. ~ére kötelezték (lélekszámuk akkor kb. 300 ezer volt!), →sváb kitelepítés. -

5. A II. vh. visszaállította (II.) Jug. 1944 őszén elűzte a Bukovinából a Bácskába telepített székelyeket, s bár nem kötelezte a potsdami szerződés, lényegében fölszámolta a visszavonult ném. csapatokkal el nem menekült ném. lakosságát, kb. 525 ezer főt; 73%-ukat 1944-45: polgári lakosként internálótáborokba (Jarek, Nagybecskerek stb.) hurcolta, a túlélők közül megváltási díjért 1968-ig kb. 367 ezer fő az NSZK-ba távozhatott. - Hasonló módon járt el a Román Szoc. Közt. 1968-89: Nicolae Ceaušescu uralma idején, amikor a szászokat és a bánáti svábokat adta el százezrével kivándorlási díjért az NSZK-nak. - 6. Mo-on a „fordulat éve”, 1948 a hazai ~ek kezdete. 1950. VI. 22: a határsávból (az első hullámban) telepítettek ki Baranya m-ből 107 családot 465 fővel, Bács-Kiskun m-ből 86 családot 510 fővel, Csongrád m-ből 222 családot 573 fővel, Somogy m-ből 190 családot 733 fővel, Zala m-ből 282 családot 1175 fővel. - 1951. VI. 17: a Belügymin. (miniszter 1951. IV-1952. XI: Házi Árpád) közleménye a 8130/1939. min-eln. és a 760/1939. belügymin. rendeletekre hivatkozva a „volt kizsákmányolókat” kitelepítette Bp-ről (ez főként a többszobás lakástulajdonosokat érintette, ahová az új vez. osztályt telepítették). E ~ről csak becsült összesítések készültek, 1953. VII. 26: a →korlátozott közkegyelem idején kb. 20 ezer fő mentesült a ~ hátrányaitól. - Az ÁVH szerint 1953. XI. 5-ig 3699 fő igyekezett visszatelepülni Bp-re, ezen „ellenséges elemeket” a részükre engedélyezett 15 nap után eltanácsolták. Egy részüknek sikerült Bp. környékén letelepedni, volt aki visszatért internálási helyére. A D-i határövezetből a hortobágyi →szociális táborokba hurcoltak a határövezet belső szélére húzódtak. Dom.L.-88

Janics 1979. - Ölvedi 1985. - A. Sajti 1987:40. - Dessewffy-Szántó 1989. - Domonkos 1992. - Dupka 1993:138. - Botlik-Csorba-Dudás 1994. - Berki 1994:146. - Vadkerty 1996:42; 1999:166. - M. Nemz. 2000. IX. 2. (Stark Tamás: Belbiztonsági cél, fajelmélet, kollektív büntetés - kéttucatnyi nép kálváriája)