kényszerközmunkás: a hatalom által rabszolga-munkára fogott személy; emberi jogaitól megfosztott személy, akinek munkaképességét a hatalom a saját érdekei szerint, önkényesen használja. - A ~ valamilyen értelemben minden korban ismert volt (→rabszolgaság, →kényszermunkatábor). A 20. sz: a pol. büntetés egyik formája a kényszermunka, mely 1945 u. is létezett. A csehszlovák köztársaságban pl. a magyarokat dolgoztatták ~okként. - A →kassai kormányprogram végrehajtásaként 1945. X. 1: a 88/45. sz. eln. rendelet a m-ok tömeges széttelepítéséről intézkedett: munkára kötelezett minden 16-55 é. ffit és 18-45 é. nőt, akiknek 1 évet (legfeljebb 6 hónappal meghosszabbítva) kijelölt helyen kellett dolgozni (a 174/1948. sz. rendelet a kényszerközmunkát 3 é. emelte azzal, hogy az 1 éves alapszolgálatot 1+1 évvel meghosszabbította). 1945 őszétől 1947 végéig a kötelező munkaszolgálatban 11.548 család kb. 45 ezer tagja (köztük 5422 hat éven aluli gyermek) vett részt cseho-i munkában. Az elhurcoltak 7002 háza, 13.852 hektár földje birtokába az állam tót telepeseket, ún. bizalmiakat ültetett. 1947. III 23: Pozsonyban a lakosságcsere ügyében tárgyaló m. küldöttség fölvetette a ~ ügyét, mire a csehszl. fél megszakította a tárgyalásokat. - A hazatért ~ visszakövetelték vagyonukat, amikor a nemzetk. helyzet változása miatt a csehszl. hatóságok kénytelenek voltak visszaadni állampolgárságukat. 88

Janics 1979:254 . - Vadkerty 1993:12. - Vadkerty 1996:9. - M. Fórum 2000. VII. 20. (Popély Gyula: Kitelepítés, jogfosztás, szláv önkény)