Magyar Katolikus Lexikon > K > kitüntetés


kitüntetés: az átlagosnál nagyobb teljesítmény elismerése az illetékes felsőbb hatóság részéről (→jutalom). - Elnyerője az adott közösség javára rendkívüli szolgálatot tett, s ezt a közösség vezetője elismeri, a ~sel a kortársak és az utókor számára is példaképül állítja őt, esetleg más formában is (→kiváltság) jutalmazza. - A ~ rendszerint rang, cím, →érem adományozása formájában, ünnepélyes körülmények között történik. - Az Egyh-ban a ~ a pápa és a püspök joga. Pápai ~ek: a →pápai család címei, →lovagrendi kinevezések, →pápai érmek, →címzetes püspök; püspöki ~ a →címzetes apát, címzetes prépost, címzetes kanonok. - A polgári életben a ~ általában az államfő joga. Mo-on 1918. XI-ig a kir., 1920-44: a kormányzó, azután a közt. elnök joga, melyet előterjesztésre gyakorolt. - 1920-44: Horthy Miklós kormányzó azzal a korlátozással végezte, hogy nemességet nem adományozhatott, de címet, rangot, rendjelet alapíthatott és adományozhatott (pl. kormányfőtanácsos, →Vitézi Rend, Corvin-lánc, Corvin-koszorú stb.), engedélyezhette a külf. címek, ~ek és rendjelek viselését. - 1945 u. a szovjet megszállás miatt (Mo-on is) a ~ek adományozása a létező pol. rendszerhez való hűséget/kötődést is bizonyította (elutasítása életminőséget korlátozó következményekkel járt). 1948-90: a kiadott kb. 800 féle ~ a rendszer erősítésének eszköze lett: a ~t társadalmasítva, alkalmi föladatok gyors megvalósításkor tömegesen cím (sztahanovista), jelvény (kiváló dolgozó), oklevél (éltanuló), vándorzászló (szocialista brigád) stb. formájában állami szervek, helyi →káderek adták. A rendjeleket és a címeket az ogy. állapította meg és az Elnöki Tanács adományozta, a kitüntető címeket és jelvényeket a Minisztertanács, az érmeket, jelvényeket, okl-eket, vándorzászlókat stb. a minisztériumok, szak- és tömegszervezetek. A ~ek sekélyesedése után némi pézjutalommal v. ingyen nyaralással stb. együtt osztogatták. 88

Új Idők lex. VIII:3874. - Új m. lex. IV:140. - A M. Népközt. ~ei. (lezárva 1978. I. 1.) Szerk. Besnyő Károly. Bp., 1979. (mutatók nélkül)