🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > E > érem
következő 🡲

érem: leggyakrabban fémből (arany, ezüst ill. bronz) készült, többnyire kerek, egy v. mindkét oldalán domborított képpel és fölirattal ellátott kisplasztika. Ált. kemény fém (acél) verőtövek segítségével verik ill. préselik v. formába öntik. - Az ókori műveltségekben az első ~k →pénzérmek voltak. A gör-öknél és a róm-aknál az ~készítés műv-té vált. A cs-korban jelent meg az emlék~, mely nem fizetőeszköz, hanem valamely esemény v. személy megörökítésére szolgált.  Itáliában a 14. sz. végétől kezdve antik mintára kezdtek emlék~et készíteni (→pápai érmek), legjelentősebb művésze Pisanello  (1395-1455). A reneszánsz ~ ált. öntvény. Eu. többi részén itáliai hatásra terjedt el az ~műv. Mo-on I. Mátyás emlék~ét tekinthetjük a legkorábbinak. A barokk egyhműv-ben új ~típus a →kegyérem, célja az Egyh. tanításának, a sztek tiszt-ének terjesztése és ápolása (→képtisztelet). - Az érmészettel foglalkozó tud. az éremtan (numizmatika) Sz.G.E.

Onasch 1981: 273.  

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.