Magyar Katolikus Lexikon > K > kisasszony


kisasszony: 1. a régi magyar nyelvben szoros értelemben a nemes származású hajadon, szűz neve. A nem nemesi rétegekben a fiatal lány neve a leányasszony volt. Idővel a polgári családok iskolázott leányait is ~nak mondták. A ~ szó előtagját a török kïs, 'szűz' szóból is eredeztetik. - 2. Kisasszony, Kisasszon: a magyar katolikus nyelvben a →Boldogságos Szűz Mária neve. A szó (a →Nagyasszony ellentéteként) egyszerre utal a született gyermek fizikai és lelki kicsinységére (alázatára); Mária földi (kis) életére és a mennybe fölvett asszony (nagy) dicsőségére; végül a ~ szó m. családi vonatkozása szerint Mária királynői (nemesi) ~ voltára és anyjához, Szt Annához, (a család) nagyasszonyához képest kisasszony voltára. Utóbbi ikgr. megfogalmazásai a Mettercia (→Szent Anna harmadmagával) ábrázolások, melyeken Szt Anna nagyasszonyi (fejedelemassz.) méltóságban ül a trónon, térdén a kis Máriával és Jézussal. - A →Boldogasszony jelentéstartalmával bővülve alakult ki a →Kisboldogasszony név és ünnep. - A hónapnevek között →augusztus a ~ hava. **

Czuczor III:846. - Bálint II:263.