Magyar Katolikus Lexikon > K > királyi vármegye


királyi vármegye (lat. comitatus, civitas, parochia, provincia): az Árpád-kori magyar királyság területi szerve. - A ~be mint ker-ekbe szervezett lakosság fölött törvénykező és végrehajtó hatalmat gyakorolt. A ~k eredetét a történészek egy része idegen népektől (avar, pannon-szláv, frank-bajor, morva, bolgár) származtatja, mások szerint Szt István (997-1038) szervezte meg a ~k rendszerét bizonyos helyi előzményekre támaszkodva. (Ezek Györffy Gy. szerint a nemzetségek, Kristó Gy. szerint a törzsek.) A korábbi m. tört-írás a ~t a →királyi várbirtokok rendszerének tartotta, a mai m. tört-írás megállapítása szerint azonban a ~k állandó határú ker-ek, ter. egységek voltak, melyeken belül helyezkedtek el a kir. várbirtokok, de ezek mellett az udvarispánsági, az egyh., a nemzetségi és a magánbirtokok is. Kristó Gy. megkülönbözteti egymástól a ~t és a kir. várispánságot. - A ~ feje az →ispán (comes), a ~ igazg., törvénykezési és katonai vez-je. Helyettese a bíráskodás ter-én az udvarispán (comes curialis) (→udvarbíró). A ~ lakóinak felső rétege a →milesek, később →várjobbágyok (iobagiones castri), kiknek feladata a hadakozás. Közülük kerültek ki a ~ tisztjei, kik a ~ termelő népelemének, a tizedekbe (decurionatus) és századokba (centurionatus) szervezett várnépnek (várszolgák, castrenses) elöljárói, a tizedesek (decuriones) és századosok (centuriones) valamint a ~ más tisztjei: a kb. 400 főnyi katonaság közvetlen vez-je, a hadnagy (maior exercitus), a várért felelős →várnagy (maior castri), a billogos, a kikiáltók (praecones) vez-je. A várszolgák egy része hadakozó volt, s ezekkel együtt érte el a ~ katonai létszáma a 400 főt. (Kristó Gy. szerint minden várszolga elsősorban katonai szolgálattal tartozott.) A hadakozó várszolgáknak legalább egy része idővel a várjobbágyok közé emelkedett (keltjobbágyok), és a 13. sz. elején a várjobbágyságon belül már rétegek mutathatók ki. A 13. sz: a kir. várbirtokok eladományozása következtében a ~ fölbomlott. Helyét fokozatosan a →nemesi vármegye foglalta el, mely önkormányzati jellegű szervezetté fejlődött. B.A.

Pesty Frigyes: A mo-i várispánságok szervezete, különösen a 13. sz-ban. Bp., 1882. - Váczy, Peter von: Die erste Epoche des ung. Königtums. Pécs-Fünfkirchen, 1935. - Szt István emlékkv. 2. köt. Bp. (Holub József: A ~k eredete) - Györffy 1983:653. - Kristó 1988.