várjobbágyok: az Árpád-kori várispánságok lakóinak felső rétege, kiknek feladata a vár és várbirtok igazgatása és a hadakozás. Birtokaik a várbirtokból kikerülő szolgálati birtokok, valamint öröklés, adomány, vásárlás, csere útján szerzett magánbirtokok. A ~ közül kerültek ki a várispánságok, kir. vm-k tisztviselői. A ~ között két réteg különböztethető meg: a talán a régi törzsi és nemzetségi fegyveres kísérettől származó vagyonosabb és tekintélyesebb felső réteg, melynek tagjai szabadságukat később Szt István kir-ra vezették vissza (Szt Király jobbágyai, szabadjai, iobagiones, liberi Sancti Regis); az alsó réteg tagjai hadi érdemek következtében a 11–12. sz: a várnépek közül kerültek a ~ közé (keltjobbágyok, iobagiones de castrensibus exempti). Ez utóbbiak az ispánnak szállással is tartoztak. A ~ száma várispánságonként és vm-nként különböző volt (Ung vm-ben 20, Vas vm-ben kb. 100 élt nagyjából egy időben). A ~ egy része a 13. sz. 2. felétől kezdve elvesztette szabadságát, s a jobbágyparasztságba süllyedt, melynek nevét is átadta, más részük a →királyi szerviensekkel együtt a köznemességbe emelkedett, rendszerint újabb hadi érdemek fejében. Utódaik közül került ki az egytelkes nemesek nagyobb része. B.A.

Novák József: A várjobbágyság intézménye. Debrecen, 1940. – Györffy 1983:104. – Hadtört. Közlem. 1983. (Borosy András: A kir. várispánságok hadakozó népei Mo-on a tatárjárás előtt; Uő: Az Árpád-kori kir. vm. fölbomlása és hadakozó népeinek sorsa) – Kristó 1988.