Magyar Katolikus Lexikon > K > kincstárjegy


kincstárjegy, kincstári váltó: a nemzetközi gazdasági életben az állam rövidlejáratú adósságát megtestesítő →értékpapír. Először 1877: Angliában vezették be. Ált. nagyobb címletekben, 1 évnél rövidebb lejáratra, alacsony →kamatlábbal bocsátják ki. - Mo-on bemutatóra szóló átruházható értékpapír, melyben az állam kötelezi magát, hogy a rajta megjelölt összeget és előre meghatározott →kamatát a papír tulajdonosának a megjelölt időben visszafizeti. 1988: a költségvetési törv. úgy rendelkezett, hogy a m. kormány össz. 15 milliárd Ft összegben bocsáthat ki ~et a költségvetés hiányának finanszírozására. Az értékpapírok állandó állománya nem haladhatta meg a 10 milliárd Ft-ot. A ~ csak a lejárat napjáig kamatozik, az esedékesség előtt kamat nem jár, s a ~ összegét sem lehet visszakövetelni. Az esedékességet követően az összeget és a kamatot bármely →pénzintézet bármikor visszafizeti. **

Bácskai 1991:55. - Pearce 1993:555.