kincstartó, kincstárnok, kincstáros: a →királyi kincstár kezelője, őre. - A magyar király udvartartásához tartozó nagyobb →zászlósurak egyike. A 11-13. sz: az Árpádok korában a tárnokmester (tavernicorum regalium magister), a 14. sz. közepétől a főkincstartó, főkincstárnok. 1526 u. hatásköre fokozatosan a királyi kamara elnökéé (praeses vel praefectus camerae regiae) lett, mivel a kir. kamara intézte az orsz. pénzügyeit. A 19. sz. óta föladatait a pénzügymin. látja el. M.F.

Új Idők lex. VIII:3836.