Magyar Katolikus Lexikon > K > keresztényszociális szakszervezeti mozgalmak Magyarországon


keresztényszociális szakszervezeti mozgalmak Magyarországon, 1898-1946, 1990-: A →Giesswein Sándor által 1898. I. 2: alapított →Győr és Győrvidéki Keresztény Munkás Egyesület orsz. mozgalommá való kiterjesztésével jött létre 1903: a Keresztény Szociális Egyesületek Országos Szövetsége, amely a ker. szakszervezeti mozgalom kiindulópontja lett Mo-on. A társad., kulturális és fölvilágosító jellegű kerszoc. egyes-ek keretén belül alakultak meg az érdekvédelmi-szociális szakmai szövetségek. A mozg. megalakulására a →Rerum novarum enc. és az annak szellemiségét képviselő Prohászka Ottokár pp. hatására került sor. Befolyással volt a szerveződésre XIII. Leó p-nak 1886. VIII. 22: a magyar pp-ökhöz írt →Quod multum diuque körlevele, amelyben kat. egyes-ek alapítását ajánlotta. A kerszoc. mozg-nak Prohászka és Giesswein mellett főbb szervezői →Ernszt Sándor prel., a Kat. Néppárt egyik vez-je, →Haller István újságíró, Turi Béla pap-hírlapíró, →Huszár Károly tanító, Herényi Jenő ügyvéd, Szalánczy Andor munkás. A munkásegyletek megszervezését támogatta a bpi tudegy. Szt Imre Köre (Antony Béla, Lakatos Géza, Nagy Emil). 1905: a kerszoc. mozg. programja követelte az ált. és titkos választójogot, a gyülekezési és egyesülési szabadságot, a sztrájkjogot, a gyermek- és női munka védelmét, a legalább 36 órás vasárnapi munkaszünetet; a baloldali mozgalmaktól eltérően a magántulajdon elvén állt, hangsúlyozva a társad. erkölcsi megújhodásának fontosságát. A munkavállalók részesedését kívánta a vállalkozás irányításából és hasznából. Hetilapja az Igaz Szó (1904-19). 2-3 év alatt kb. 20 ezer tag csatlakozott, és a kerszoc. szakszervezeteknek kb. 100 szervezete létesült. A mozg. kapcsolódott a kerszoc. pártokhoz, a →Katolikus Néppárthoz, 1907: az →Országos Keresztényszocialista Párthoz (később utódpártjaikhoz). Kölcsönösen és sikeresen támogatták egymást a szervezkedés, ill. az ogy. választások idején. A közös programon kívül vezetőségeik egymást átfedő összetétele is összefűzte a kerszoc. mozg-at, a szakmai szervezeteket és pártokat. Az Országos Keresztényszocialista Párt szervezeti szabályzata alapján a pártvezetőség hivatalból tagja volt a szövetségi tanácsnak.

Az I. vh. alatt korlátozták a kerszoc. mozg. működését is, a katonai behívások miatt kieső tagdíjak pénzügyi nehézségeket okoztak. 1916 u. a →Katolikus Népszövetség támogatásával országszerte kerszoc. tanf-okat indítottak, Giesswein és Prohászka földbirtok-reformterveket dolgozott ki. 1919. IV: a Tanácsközt. betiltotta a kerszoc. szervezetek működését, vezetőit (Haller István, Huszár Károly, →Frühwirth Mátyás) internálták. A kommün bukása után 1919 őszétől az újjászerveződő mozg. a szakszervezetekre alapozódott, 1920: több mint 190 ezer taggal tömegtámogatást élvezett. Központjának 1921-től Keresztényszocialista Országos Szakszervezetek Szövetsége, 1925-től Keresztény Szociális Szakegyesületek Országos Szövetsége néven kb. 40 önálló szakmai szervezete volt. A legnagyobb taglétszámú földmunkás, bányász, áll. alkalmazott, dohányipari, vasutas, postás, hajós, közlekedési vállalati szervezetek saját újságot is kiadtak. Az érdekvédelmen túl szociális segélyezéssel és biztosítással is foglalkoztak. Az 1925. III. 12-i közgyűlés után Ernszt Sándor prel., nemzgyűl. képviselő vette át a vezetőségben Giesswein szerepét; meghatározó volt még: Székely János (szabó, v. államtitkár), Szabó József (munkás), →Csík József plnos, →Wolff Károly (a bpi kerszoc-k vez-je) és a Felvidékről kiutasított Tobler János (a prágai parlament volt képviselője). A szakszervezetet támogatta a ppi kar és különösen Csernoch János hgprím.; e támogatás tette lehetővé egy állandó székház megvételét (Bp., VIII. József u. 41.). A támogatás mértékét behatárolta, hogy a pp-ök ellenezték az elodázott radikálisabb társad. reformokat. A hazai ker. szakszervezetek, ellentétben Ny-Eu. kat. mozgalmainak nagyfokú önállóságával, döntéseikben függtek az egyh. hierarchiától. A szövetség nemzetk. támogatásra is számíthatott: 1920: tagja lett az akkor alakult →Keresztény Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének. Az 1920-as évek elejétől a ker. szakszervezet fokozatosan teret vesztett. A gazd. élet helyreállításával a társad. egyik (főleg a munkanélküliség által nem sújtott) részében ált. csökkent az érdeklődés az érdekvédelmi szervezetek iránt. A munkavállalók szervezkedését a kormányhatalom és a munkaadók is igyekeztek irányzattól függetlenül fékezni. A korlátozásokkal szemben eredményesebben védekeztek a jól kiépített szervezetekkel, képzett szervezőkkel és agitációs tapasztalatokkal rendelkező ellenzéki szocdem. szakszervezetek. Velük szemben a kerszoc-k hátrányba kerültek, irányításuk erőtlensége és a szakszervezeti munkára kiképzett vezetők, munkatársak hiánya miatt. További gond volt, hogy a kerszoc. mozg. elvesztette pol. szárnyát, a kerszoc. pártoknak (→Országos Keresztényszocialista Párt, Országos Keresztény Gazdasági és Szociális Párt) más szellemiségű pártokkal való egybeolvadása (→Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja), majd részekre esése, újraegyesülése, végül konzervatív irányba fordulása miatt.

Ezeken a kormánypárti koalíciókon belül a társad. reformok mellett álló kerszoc. frakciók egyre kevésbé tudták érvényesíteni a Rerum novarum enc-ban megfogalmazott kerszoc. elveket, így kevéssé támogathatták a ker. szakszervezeti mozgalmat. A ker. szakszervezet hídszerepet vállalt a megosztott kerszoc. csoportok között, de 1927-től a Szakegyesületek Szövetsége belső viszályok miatt kettévált. A pénzügyi botrányok miatt összehívott rendkívüli kongresszuson Tobler Jánost és Lillin Józsefet választották eln-nek és főtitkárnak az addigi vezetők, Szabó József és Székely János helyett. A leváltottak a hagyományos elnevezéssel, Keresztényszocialista Egyesületek Országos Szövetsége néven új szervezetet hoztak létre, magukkal ragadva az eredeti szervezetek kb. harmadát, főleg Bpen. A taglétszám fokozatosan csökkent: 1924: 115 ezer, 1926: 85 ezer; 1930: a kettévált szövetségben 37 ezer (Szakegyesületek) és 12 ezer (a kivált frakció); szemben a szocdem. szakszervezetek kb. 120 ezer tagjával. A ppi kar és 1927: új prímása, Serédi Jusztinián jóindulata a mozgalom iránt csökkent a megosztottság és eredménytelenség láttán. 1931. II. 28: e két szervezeti ág újraegyesülése alig enyhített a helyzeten, a viszály tovább tartott és 1933: újabb szétválásra került sor. Nem bizonyult működőképesnek az 1934: egyh. közvetítéssel, →Komócsy István pécsi knk. segítségével létrehozott Magyar Kereszténydemokraták Szövetség Tanácsa sem, amelybe a két szakszervezeti irányon kívül az ogy. kerszoc. képviselői is beletartoztak. Nehéz helyzetbe hozta a ker. szakszervezeteket az 1930-as évek elejének világgazd. válsága. Tömegesen munkanélkülivé váló tagjaik képtelenek voltak tagdíj fizetésére, a mozg. pénzügyi helyzete megrendült. A jobboldali radikális mozg-ak új versenytársai lettek az addig csak a szocdem. szervezetekkel vetélkedő ker. szakegyes-eknek. Tovább szűkítette a tömegtámogatást a kormány által létrehozott munkásszervezet, a Nemzeti Munkaközpont. 1931: új helyzetet teremtett, hogy a →Quadragesimo anno enc. a hivatásrendi szervezési formát ajánlotta a kat. mozgalmaknak, s ezek összehangolását az →Actio Catholicára bízta. Így az 1930-as évek közepétől a kerszoc. egyes-ek és szakszervezetek tömegmozgalmi szerepét egyre inkább a kat. társad. mozgalmak vették át: az →Egyházközségi Munkásszakosztályok (EMSZO), a Katolikus Legényegyletek Országos Tanácsa (→KALOT), a →Katolikus Leánykörök Szövetsége (KALÁSZ), a →Katolikus Dolgozó Leányok és Nők Országos Szövetsége (DLN), a →Magyarországi Dolgozók Országos Hivatásszervezete (HSz). - A kerszoc. szervezeteket 1944. X. 16. u. a nyilaskeresztes kormány, 1946. VII. 4-24: Rajk László komm. belügymin. (1946-48) tiltotta be. - 1945 u. Ny-ra menekült magyarok más közép-eu. menekültekkel együtt kerszoc. szakszervezeti csop-okat és szöv-eket szerveztek Fro-ban, Belgiumban, Svájcban (Emigráns Magyar Keresztény Szakszervezetek Szövetsége mint a Menekült és Emigráns Keresztény Munkások Nemzetközi Szövetsége [FITCRE] tagja; Svájci Keresztény Magyar Munkásszövetség), ill. az USA-ban és D-amerikai államokban (Keresztény Szakszervezetek Közép-Európai Föderációja [CEFCTU]). -

Mo-on 1990. V. 7: Keresztény Szakszervezet alakult pedagógus, majd eü. tagozattal, mely 1991. XI: kb. 10.000 taggal és 5 tagozattal Keresztény Szakszervezeti Szövetséggé (KSZSZ) alakult. 1992. IV. 14: a kisebb szakszervezetek, köztük a KSZSZ, a →Munka Világszövetsége (1968 előtt: Keresztény Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége) támogatásával létrehozta a Szakszervezetek, Munkástanácsok és Keresztény Érdekvédelmi Tömörülések Konföderációja tömörülést, kb. 50 ezer taggal. A Konföderáció tagja a Munka Világszövetségének, melynek 1995-től aleln-e Palkovics Imre, a Munkástanácsok Orsz. Szöv-e vez-je. A KSZSZ III. kongresszusán 1993. I: a Keresztényszociális Szakszervezetek Országos Szövetsége (KESZOSZ) nevet vette fel. 1993. V. 21: a társad-biztosítási önkormányzati választásokon 8%-os eredményt ért el, de az üzemi bizottsági választásokon gyengébben szerepelt. 1995: a választáson szavazataránya 1,3%, a Munkástanácsokkal együtt sem érték el az 5%-ot. Ezért 1995-től közös szervezetként működik a Munkástanácsok Szövetségével. N.D.-88

Gergely 1977. - Félbemaradt reformkor. Róma, 1990:71. (Vída István: A munkásmozgalom másik oldala: ker. szakszervezeteink), 373. (Feketekúty László: A m. ker. munkások külf. képviseletéről), 387. (Kovács K. Zoltán: Ker. m. szakszervezet Svájcban) - Gergely 1993. - Kovács K. 1994:17. - Aktuális pol. kérdések keresztényszociális szempontból. Szerk. Szántó András. Bp., 1995. III:36. (Tóth Imre: A keresztényszociális érdekvédelmi mozg. kialakulása Mo-on, érdekvédelem a rendszerváltás után) - Új Mo. 1995. V. 6:5. - Napi Mo. 1998. I. 7:1.

Keresztényszocialista Állami Alkalmazottak Szövetsége, Bp., 1921?-1936?: érdekvédelmi szervezet. - Bpen a MÁV-gépgyárban és a diósgyőri vasgyárban volt erős szervezetük. Taglétszáma 1923: 5 helyi csoportban 5351 (ebből vidéki 2807), 1924: 5549 (vidéki 3211), 1929: 2112 fő. 1927: eln. Kerkay Sándor. - Lapja: Magyar Állami Munkás (1927-35, havonta 2700 pld.). 88

Gergely 1993:207. - Viczián 1995:88. (1088.)