Magyar Katolikus Lexikon > K > kenyértörés


kenyértörés (gör. artoklászisz, lat. fractio panis): 1. az étkezés kezdő mozzanata, a →kenyér kisebb darabokra, falatnyi részekre tördelése. A lepényszerű kenyeret a legrégibb időktől kezdve nem vágták, nem is harapták, hanem kézzel törték. Ennek okai között a gyakorlati okok mellett a kenyérnek mint alapvető tápláléknak a megbecsülése is ott volt. A kelesztett, domború kenyér szeleteit is törték (nem harapták), s a kulturált étkezésben ez mai is így van. - 2. kultikus kifejezés. Az ÓSz-ben a →lakoma kezdetét jelentette. A vendéglátó a →kézmosás után kezébe vette a kenyeret, elmondta fölötte az imát: „Áldott légy, Urunk Istenünk, világ Királya, aki a földből előhoztad a kenyeret!” A résztvevők áment mondtak, s ő megtörve a kenyeret, egy-egy db-ot adott a meghívottaknak. Az ÚSz-ben. A zsidó étkezésnek ezt a sajátos szert-át használta föl Jézus, amikor családfőként megáldotta és szétosztotta a kenyeret (vö. Mt 14,19; 15,36; 26,26; Mk 6,41; 8,6.19; 14,32; Lk 24,30). Az utolsó vacsorán a ~t az →Eucharisztia alapításának részévé tette (vö. Mt 26,26; 1Kor 11,24). E cselekedetről ismerik fel Őt föltámadása után a tanítványok (vö. Lk 24,13-35). - A ~ átvitt értelemben Krisztus kereszthalála. Krisztus az élő kenyér, áldozata ennek a kenyérnek megtörése. Az első keresztények eucharisztikus összejöveteleiket „~nek” (vö. ApCsel 2,42.46; 20,7.11) nevezték, kifejezve ezzel az egységüket és közösségüket (vö. 1Kor 10,16-17). - A róm. liturgiában a ~ a szentmise kánonjának doxológiája (→per Ipsum) után következett. Nagy Szt Gergely (ur. 590-604) óta a Miatyánk után van, mint K-en is. Így kifejeződött benne a kenyér kiosztása is a jelenlevő közösségnek. Az →ostya megtörését kíséri az →Isten Báránya. Egyes K-i szert-okban külön ünnepélyességgel, zsoltáréneklés közben megy végbe a ~ áldozás előtt. Ny-on a kis ostya bevezetésével egyszerűbb lett a szert., egy letört darabnak a borral való elegyítése megmaradt (fermentum). Ezt eredetileg a pp. küldte saját áldozatából a más tp-ban ünneplő közösségnek az egység jeléül. G.F.

Strack-Billerbeck IV:620. - LThK II:706. - Onasch 1981:66. - BL:946. - KEK 1994:1330.