Magyar Katolikus Lexikon > K > karám


karám: az egész nyájat befogadó hosszúkás, kerek vagy szögletes alaprajzú, magas falazatú, de tető nélküli, zárt építmény. - Gerendából, vesszőből, nádból, zsombékból, trágyából és szalmából készítették az Alföldön külterjesen tartott állatok (juhok [→akol], lovak, sertések, szarvasmarhák) teleltetésére. 88

MNL III:69.