Magyar Katolikus Lexikon > K > karácsonyfa


karácsonyfa: fenyőfa, melyet →karácsony napján az ünnepelt misztérium szimbólumaival díszítenek. - 1. A ~ szimbóluma Isten ajándékozó szeretetének, mellyel az embert visszafogadja kegyelmébe. A ~ az →élet fája, mely a →Paradicsom közepén a →jó és rossz tudásának fája mellett állt (Ter 2,9), s melyet a →bűnbeesés után tüzes kard és kerubok zártak el az ember elől (vö. Ter 3,24). A karácsony visszafogadja az embert a Paradicsomba: a ~ ennek jelképe. - A ~ jele a betlehemi Újszülöttnek, az élet természetfölötti megújulásának, a kegyelemnek. Örökzöldje az örökkévalóságra, →háromszög-formája a Szentháromságra, ill. az emberi élet céljára, fölfelé (Istenre) irányulására utal, ágai a →keresztet idézik. - A ~ díszei ősi, egyetemes emberi, kultikus szimbólumok, melyek Jézus Krisztus megtestesülése és születése által megszentelve karácsony misztériumát közvetítik a hívő ember számára. A ~ fényei (→karácsonyi gyertya) a született Világosságnak, csillogása (angyalhaj, színes gömbök stb.) az örök dicsőségnek, ezüst díszei a betlehemi Gyermek emberi természetének, arany díszei isteni természetének jelei. - A ~ tetején a →karácsonyi csillag azt fejezi ki, hogy a ~t állító ember otthona ugyanaz a betlehemi barlang lett, mely fölött megállt az újszülött Jézusra mutató csillag. A ~ csúcsán angyal is lehet, mely az Isten és az ember kapcsolatára utal: az angyal egyrészt jele azoknak az angyaloknak, akik a pásztoroknak hírül adták Isten Fiának születését, másrészt akik az Atyának hírül adják, kik azok, akik megértették a híradást s ezért ünneplik a Gyermeket. A csengettyű arra utal, hogy amint a születéssel a fény egyszerre bevilágította sötétséget, úgy az angyalok éneke („Dicsőség a magasságban Istennek...”) egy pillanat alatt megtörte a bűn némaságát. A ~ra aggatott játékok az embernek ajándékozott →istengyermekségre, az édességek (szaloncukor, mézes sütemények stb.) és gyümölcsök (alma, dió, füge stb.) arra utalnak, hogy a karácsonyban Isten Fia az ember számára a legédesebb eledelként jött el (vö. Zsolt 33,9). Régebben konszekrálatlan ostyadarabokat is aggattak a ~ra (→ostyahordás), mely Krisztusra, az Élet Kenyerére emlékeztető szentírási jel volt: „A győztesnek az élet fájáról adok enni, amely Isten paradicsomában van” (Jel 2,7). - A →dió önmagában is Krisztus jelképe (ősi termékenységszimbólum): a külső (zöld), keserű burok a szenvedésre, a kemény csonthéj a keresztfára, a belül levő édes mag az isteni életre utal, melyért az embernek fáradoznia kell. - Az →alma a kis Jézus uralkodói jelvénye, de jelenti magát az Újszülöttet, Isten ajándékát (vö. gyermekdalokban: A kis Jézus aranyalma, Boldogságos Szűz az anyja...), a →tudás fájának és a szeretetnek a gyümölcsét is. A színes üveggömbök az alma modern változatai. - A különféle csillogó papírláncok, szalagok, „angyalhajak”, utalnak a →kígyóra (mely →kettős jelkép), hatalmának megtörésére, ill. az üdvösség szolgálatába állítására; ami a karácsonnyal egyszer s mindenkorra megtörtént. - A karácsony Mária istenanyaságának első kinyilvánítása, ezért a ~ szimbóluma Máriának, ill. az Anya és Gyermeke kapcsolatának is (a fenyőfa és →toboza önmagában is Mária-szimbólum). Ilyen értelemben a ~ díszítettsége a kegyelemmel teljes (ékes) Istenanya jelképe. Az arany a Gyermeknek, az ezüst Máriának a szimbóluma; a fény és a csillogás Mária tisztaságának a képe. A ~ tetején az angyal e vonatkozásban az →angyali üdvözlet beteljesedésének hírnöke. - 2. Története. A ~ állításának szokása protestáns, evangélikus gyakorlatból ered. Luther Márton még nem ellenezte a karácsonyhoz kötődő →betlehemezést és a →paradicsomjátékot, melyek kelléktárához hozzátartozott a →termőág valamely változata. Puritán utódait azonban már zavarta e játékok naiv hangja, tréfás mozzanatai, ezért ev. ter-eken e karácsonyi játékok ki is haltak. A hagyományőrző nép azonban a paradicsomjátékból legalább az élet fáját átmentette, szokásaiban megőrizte. A hasonló jelképtartalmú életfát, ill. termőágat asztalára állította, és családi közösségben előtte énekelte örökölt, ősi énekeit. - No-ból prot. művészek, főúri családok származtatták a ~t Bécs arisztokrata köreibe s innen Mo-ra. 1824: Brunswick Teréz, 1826 k. József nádor (3.) neje, Mária Dorottya és a Podmaniczky család, 1834: Fertőszentmiklóson a Bezerédi család Flóra lányának, 1855: →Jáky Ferenc osli plnos, a Hunyady gr. család egykori házipapja az isk-s gyermekek számára állított ~t. Szegeden a 19. sz. derekán, Brassó városában, az erdélyi szászok körében bevándorolt dán család 1830 k. honosította meg. -

3. A ~ elődje az ún. termőág volt. Ez az Eu-szerte (hazánkban is) ismert, ősi, mágikus, napfordulati és tavaszigéző jelkép a természet (és vele az ember) megújulását idézte. Pogánykori jelentéstartalma a ker. hagyományban bibliai elemekkel gazdagodott, így mindenekelőtt az élet, ill. tudás fájának képzetkörével. Nem véletlen, hogy számos ném. vidéken a ~nak paradicsom (Paradies) a neve. A téli termőág sokféle formában volt ismert (a szobába bevitt és vízbe állított néhány faágtól kezdve a mennyezetről lecsüngő, gazdag kompozíciókig). Ált. aranyozott mogyoróval díszített ág, melyet a szoba mennyezetére (mestergerendára) függesztettek, mintha az égből nőtt volna ki, és a ker. értelmezés szerint a földre szálló, emberek közt szállást kereső Kisdedet jelképezte. A kk. magyarság nyelvében e karácsonyi termőág neve kincs volt. A 19. sz. 2. felében Szegvár palóc-jász telepítésű faluban sodrófát, esetleg mángorló sulykot kötöttek a mestergerendára, és a gyerekek számára gyümölccsel, süteménnyel rakták meg. Horgoson, Nagybaracskán, Bácstopolyán a koronafa (glédics) ágait, töviseit becsavargatták cifrapapirossal, összekötöttek kettőt-hármat, v. átfonták egy negyedikkel. Az egészet virágcserépbe ültették, s aranyozott diót, almát raktak rá. Mellette csészékben v. kis tányérban a Luca napján vetett s azóta kizöldült karácsonyi búza. - A mennyezetre függesztett termőág szokásából alakult ki, hogy koronájánál v. megfordítva, törzsénél fogva a ~t is fölfüggesztették a mestergerendára, ill. a szobasarokba. Ez főként a Ny-i végeken, pl. az Őrvidéken (Burgenland) volt ált., de szokás volt a vasi, zalai, fertővidéki horvátság körében, valamint Vasvár, Vásárosmiske, Bucsuszentlászló, Nemesszentandrás, Tófej, Zalaszentbalázs, ill. a somogyi Csököly, a matyó Mezőkövesd, Kapuvár régebbi gyakorlatában is. Szinte mindenütt emlékeznek azonban arra, hogy a ~ elterjedése előtt tüskés zöld ágakat, borókát, fagyöngyöt függesztettek a gerendára, legtöbbször koronájánál fogva. Díszítése közben a matyó anya karácsonyi énekeket énekelt. Alsószepesség szász népe a ~ koronáját újév reggelén a gazdaság védelmére a ház v. csűr ormára szögezte. A →Háromkirályok nyolcadában történő házszentelés alkalmával a pap ezt is megszentelte. Mindez eredetileg nyilvánvalóan az évkezdetnek, az idő új hajtásának ünnepi jelképe, s vsz. a lakodalmi termőág is erre az archaikus hagyományra emlékeztet. -

4. Eredetmagyarázatok. Arról, hogy a ~ miért éppen fenyőfa, több népi eredetmagyarázat ismert. A mosoni szerint amikor Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elől bújdosva egy sűrűlombú fa alatt vonta meg magát, ez azonban rászólt: állj odébb, mert ha nálam találnak, engem is elpusztítanak. Így utasították el félelmükben a többi fák is. Ellenségei már nyomában voltak, amikor egy fenyőfához ért: alig volt lombja, ezért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is menekült. Az Úr megáldotta a fenyőfát: Soha ne hullasd el a leveledet. Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetemre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát. - A születés ünnepének eredetmagyarázata szerint Egyiptomból hazajövet a Szentcsalád Názáretben élt. József műhelyében dolgozott, Mária font, a kis Jézus hulladékfából keresztet ácsolt, amikor ez a kereszt egyszercsak ágakat és szép zöld lombokat hajtott, kivirágzott és fényes csillagokat termett. József ekkor rádöbbent, hogy épp aznap volt a Gyermek születésnapja. Mária tehát titokban telerakta a fa ágait eggyel-mással, aranyos dióval, ünnepi ruhával a kis Jézus nagy örömére. Így ünnepelték ők Jézus születésnapját, s ezt kell követnie a ker. embernek. - 5. A ~ ágaiból a →két karácsony között kivisznek a temetőbe a hozzátartozók sírjára. Göcsejben az ünnepek után gyümölcsfára akasztják. Székesfehérvárott a gazdaasszony sót tesz a ~ alá, majd ezzel ízesíti az ünnepi ételeket. **

Bálint 1989:31.