kanonok (lat. canonicus): 1. bizonyos egyház (templom) szolgálatára rendelt papság névjegyzékében (kánonjában) név szerint szereplő →klerikus a kora középkorban. Később az elnevezés jelentésváltozáson ment át, és a kánonok, tehát az egyetemes és részleges zsinatok határozatai szerint élő egyházit jelentette, szemben a szerz. szabályok, a regulák szerint élő szerz-sel (regulares). Ez az értelmi különbség határozott formát nyert az I. (Jámbor) Lajos ném-róm. cs. (ur. 814-840) által összehívott két aacheni zsin. (816, 817) határozataiban, melyek külön foglalkoznak a kánonok (az egyh. fegyelmet fenntartó intézkedések) szerint élő papsággal, klerikusokkal, és külön az egész birod-ban előírt →benedeki regula szerint élő →monachusokkal. A ~ szó tehát ekkor még nem jelentett testületi hovatartozást, egyformán ~nak nevezték a szegyh. klérusban helyet foglaló egyh. személyeket és az egyh. (tp.) szolgálatában álló egyháziakat, amennyiben nem voltak monachusok. A szegyh. klérusból, részben VII. Gergely p. (ur. 1073-85) reformjának hatására, kialakult egy testület, amely kötelezett volt a valóban kánoni életforma megtartására, és fő tevékenységének a szegyh. lit. végzését tartotta. Ez a ~i testület a 11/12. sz. fordulójától hozzájutott a pp-választás kizárólagos jogához, kizárván abból a korábbi gyakorlatban szereplő klérust és népet (populus), azaz az egyhm. klérusát és (szabad) világi lakosságát (→káptalan). Emiatt a ~i testület jogot formálhatott a korábban csak a szegyh-nak, ill. védősztjének birtokában lévő közös egyh. vagyon egy részére (→praebenda). A ~i testület javadalomrendszerébe bevonták a szegyh. klérus korábbi tisztségviselőit, a prép-ot, a lectort (→teológus kanonok), a cantort (→éneklőkanonok) és a custost (→őrkanonok), valamint a 12. sz. elejétől legalább a ppi székhelyeken lakó esp-eket és főesp-eket. A mo-i hiv. szóhasználat egészen a 20. sz. közepéig az és (et) kötőszó közbeiktatásával mindig megkülönböztette az illető egyh. méltóság elnevezésében a ~ságot és a viselt tisztséget jelölő szót. - 2. a hatályos egyházjogban a káptalanok tagjai. A teljes jogú tagok a valóságos ~ok. A kápt-okhoz egyes orsz-okban, így Mo-on is ezeken kívül csupán tiszteteletbeli jogokkal bíró tb. ~ok is csatlakoznak. A ~okat mind a szegyh-ban, mind a társasegyh-akban a →megyéspüspök nevezi ki a kápt. meghallgatásával (509.k.). Jogaikat és kötelességeiket az egyetemes egyhjogon kívül főként a kápt. szabályzatok határozzák meg, öltözködésüket az egyes kiváltságok és a Kléruskongregáció 1970. X. 30-i körlevele szabályozzák. →penitenciárius kanonok - Okmányok: AAS 1971:314. (a Kléruskongregáció körlevele) - CIC 1983:503-510.k. M.L.-E.P.

DDC III:471. - DHGE XII:353. - LThK V:1287. - Bánk József: A kápt. méltóságok Mo-on. Bp., 1945. - Mosiek, U.: Verfassungsrecht der lateinischen Kirche. Freiburg, 1978. III:68. - Vigília 1980:277. (Erdő Péter: A kápt-ok szerepe az új egyh. jogban) - Handbuch KR 1999:475. (Puza, R.: Die Dom- und Stiftskapitel)