kalap: fejfedő. - A bíborosok liturgián kívül viselt fejfedője a vörös →bíborosi kalap, Szt Jeromos attrib-a. A →főpapi kalap egyh. címerek alkotóeleme. Az eu. zsidók előírásos viseletéhez a 13. sz-tól hozzátartozott a csúcsos zsidó~, mely a műv-ben ált. a zsidókra utal, de ábrázolták az ap-okat, Szt Józsefet és Joachimot is így. A zarándokokok egyik jelvénye volt a →zarándokkalap. - A m. népi hagyományban férfiak viselték a →süvegnél jóval alacsonyabb tetejű és szélesebb karimájú ~ot. Bárány-, juhgyapjúból, marhaszőrből készítették a →kalaposok. - Az 1930-as években a Küküllő és Maros menti székelyek és a moldvai csángók egy része többé-kevésbé hasonló, síktetejű, de fölfelé keskenyedő, csonkakúp alakú ~ot viselt, melynek régebben nagyobb volt a karimája. Ez a forma ném. földön is megvolt, vsz. a szászok terjesztették el Erdélyben. - Az alacsony, fejre simuló tetejű, igen nagyszélű ~ a 1800 u. jött divatba a süveg rovására. 1814: a felföldi árszabás megtiltotta a kalaposoknak a rendkívül nagy karimájú, kerek, fekete v. fehér, ún. paraszt zsiványkalap készítését. 1815: a Helytartótanács is tiltotta a nagykarimájú ~ok készítését, azzal a megokolással, hogy „ilyeneket leginkább gonosztevő zsiványok s más gyanús személyek vásárolnak meg, hogy azok fedezete alatt bátrabban gyakorolhassák tolvajságukat”. Egyúttal megszabták, hogy a ~ karimája 8 hüvelyknél nagyobb nem lehet. - A nagykarimájú ~ elterjedését azonban semmiféle rendelet sem tudta megakadályozni, s a 19. sz. 1. feléből maradt parasztábrázolásokon csaknem mindenütt süveget v. nagyszélű ~ot láthatunk. - A nagykarimájú ~ legtovább a pásztorok fején maradt meg; a felföldi tót juhászok 1930 k. is a 120 évvel korábbi formát viselték. A Kossuth-~ a honvédtábornokok ~jának mintájára készült 1848 u., a Bach-uralom elleni tüntetésképpen. - A 19. sz. 2. felében a kiskarimájú ~ terjedt el. A süveg másirányú átalakulásával a karima eltávolodott a fejet borító résztől; így keletkeztek a pörge ~ok, melyeket 1860 k. az úriosztály is viselt, majd a parádés kocsisokra öröklődtek. A Kiskunságon, a Nyírségben és Kalotaszegen 1930 k. is viselték. - Tolna, Somogy m-ben apró hegyes ~ot viseltek. A matyó legények magastetejű, színes ~ja az 1910-es években született. - Az 1940-es évektől a városi polgárság ~formáit átvette a nép is. A nyáron viselt szalma~ az Alföldről és Erdélyből terjedt el, formái ált. a nemez~éval egyeznek. - A ~nak különfele díszei vannak. A fejrészt pántlikával szokták körülkeríteni. Ez a dísz a ~zsinórból keletkezett, mely eredetileg arra szolgált, hogy a ~ot a kinyúlástól megóvja, v. hogy leoldva álladzóként legyen használható. Másik dísze a toll és bokréta. A vadászzsákmány eredetű toll ősrégi dísze a ~nak. - Az újabb eredetű virágbokréta (csináltvirág, árvalányhaj) a 1850 k. terjedt el a nép között. Tollat, bokrétát csak a fiatalság viselt, a házasembert (a pásztor kivéve) nem illette meg,. - A hagyományos népéletben a besorozott legény, vőfély színes pántlikát viselt a ~ja mellett. A m. ffi rendesen a házban is fején tartotta a ~ot, s csak evéskor (v. alváskor) és a tp-ban vette le. Köszönéskor ált. egy ujjal billentette meg, s csak tekintélyes embert tisztelt meg ~levétellel. A halottat is fején sapkával temették el, v. ~ját az arcára borították, ahogy életében aludni szokott. **

MN I:333. - KML 1986:161.