Magyar Katolikus Lexikon > K > kagyló


kagyló (lat. concha, lamellibranchia): 1. vízben élő, két kemény, nyitható-csukható héjjal védett, puhatestű állat. - Az ókori mitológiában Aphrodité (Vénusz) ~ból született. - A Szentírásban Gedeon a gyapjúból a →harmatot ~ba csavarta ki (Vg., Bír 6,38). A salamoni tp-ban a víztartó medencék ~ formájúak lehettek (2Krón 4,4.14. Vg.). - Az egyhatyák az ÓSz-et a ~héjakhoz, az ÚSz-et ~ban rejlő →gyöngyhöz hasonlították. A gyöngy~ Mária szimbóluma, aki magába rejtette a legdrágább gyöngyöt, Jézust. - A →Physiologus szerint az osztriga~ hajnalban feljön a tenger felszínére, kinyílik, magába szívja az égi harmatot, a Nap, a Hold és a csillagok fényét, s ebből keletkezik benne a gyöngy. A halászok zsinóron achátkövet bocsátanak a tengerbe, mely a gyöngy~n megáll, a zsinórt követve megtalálják a gyöngyöt. - Ikgr. Jézus keresztségének képein Ker. Szt János néha ~héjból önti a vizet Jézus fejére. Mint a föltámadás jelképe gyakori a szarkofágokon. A barokk műv-ben a ~ a Bold. Szűz jelképe. Attrib-a id. Szt Jakab ap-nak és Szt Ágostonnak. - 2. zarándokjelvény. A zarándokok mindig magukkal vitték az eleinte ivóedényként használt ~héjat. Később szimbolikus tartalma miatt a ruhájukon viselték. A zarándokok 2 legfontosabb úticéljának ugyanis volt szimbolikus kapcsolata a ~val: a →Szent Sír az igazgyöngyöt, Krisztust magába fogadó ~, →Santiago de Compostela id. Szt Jakab ap. kegyhelye. - Az építészetben fontos művészi elem a →concha. A nyéllel ellátott ~ból lett a kanál. **

Lipffert 1976:38. - KML 1986:160. - Physiologus 1986:78. (44.)