Magyar Katolikus Lexikon > K > közjegyző


közjegyző (lat. notarius publicus, ol. tabellio): jogilag képzett, →jogcselekmények végzésével és hitelesítésével megbízott személy. - A ~i intézmény a pápai követjárással a 13. sz: alakult ki. A ~ pápai ill. császári, v. mindkét fölhatalmazás birtokában saját kézjegyével és aláírásával hitelesített okl-eket állított ki. Az ókori tabelliók utóda volt, legelőször Itáliában jelent meg. ~k alakították ki a kk. okl. formakészletét és szerkezetét. Megjelentek mindenütt, ahol írástudásukra szükség volt, végrendeleteket, adásvételi szerződéseket, meghatalmazásokat írtak, magán- és egyházjog körébe tartozó ügyletekről okl-eket állítottak ki. A kat. egyh. teremtette meg működésükhöz a jogi keretet, amikor fölhatalmazta őket közhitelű okl-ek kibocsátására a kánonjog körébe tartozó ügyekben. III. Sándor p. (ur. 1159-81) dekrétuma kimondta, hogy az egyh. bíróság előtt az az okl. közhitelű, melyet arra fölhatalmazott ~ állított ki, v. hiteles pecséttel van ellátva. 1215: a →lateráni zsinat határozatainak 3. cikkelye kimondta, hogy az egyh. bíróságok ~t alkalmazzanak. Bolognai jogászok dolgozták ki a 12-13. sz: a ~i gyakorlat elméletét, állították össze az első kézikv-eket, az okl-szerkesztéssel kapcsolatos tudnivalókat tartalmazó summákat. Legjelentősebbek Salatiel 1250 k. és Rollandino Passegere 1256: írt, egyazon című Summa artis notariae munkái voltak. Az Alpokon innen a ~ség a 13. sz: jelent meg, és az egész kat. Eu-ban elterjedt. Az első ~k Itáliából p. legátusok kíséretében érkeztek. A sztszéki küldötteket p. ~k kinevezésére is fölhatalmazták. Így jelenhettek meg az első nem itáliai származású ~k, akik a kánonjogi alapismereteket és az okl-szerkesztést a legátusok és az általuk irányított egyh. bíróságok mellett tanulták meg, és a kánonjogi eljárás előkészítésében vettek részt. -

Mo-on az első ~ 1279: a pécsi zsinaton elnöklő Fülöp fermói pp., p. legátus kíséretében jelent meg. 1308: →Gentilis bíb-sal több itáliai ~ érkezett hazánkba. Mo-on, mivel a székes- és →társaskáptalanok keretében működő →hiteleshelyek és jegyzőik végezték azt a munkát, ami Itáliában a ~kre hárult, a ~ség csak az egyh. bíróságok ügyintézésébe kapcsolódhatott be. Zsigmond kir. 1405. IV. 18: kelt dekrétumának 3. cikkelye eltiltotta a ~ket attól, hogy ügyvédként közreműködjenek két világi fél perében. A ~i okl-et csak az egyh. bíróságok tekintették közhitelűnek. A hiteleshelyi okl-et a világi, a ~it az egyh. hatóságok fogadták el. Ez sajátos gyakorlatot eredményezett: v. a ~ okl-ére függesztettek autentikus pecsétet, v. a hiteleshelyi okl-et erősítette meg ~, miáltal az okl. az egyh. és világi bíróságok előtt egyaránt jogerőssé vált. A 16. sz: a reformáció győzelmével a ~ség véglegesen kiszorult a mo-i és erdélyi írásbeliségből. V.S.

Érdújhelyi Menyhért: A ~ség és hiteles helyek tört. Mo-on. Bp., 1899. - Eckhart 1946:182. - Tonk 1980.