🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > közöny
következő 🡲

közöny: 1. a régi nyelvben közön, a →közönséges gyökérszava. Jelentése a pozitív →közömbösséggel (régen: közönbösség) azonos. - 2. a 20. sz: az akarat (v. érzelem) érdektelen állapota, melyben az ember számára mindegy, mi történik. Okai között a leggyakoribb az a belső csömör, amit a lélek számára feldolgozhatatlan információözön okoz. Az ember →dialógusra teremtetett (Istennel és emberrel), ezért ha életében túlsúlyba kerül a választ nem váró (v. azt egyenesen elfojtó) információ, az ember lénye legmélyén sérül. Elveszti igényét az →én-te kapcsolatra, visszafejlődik a →szolidaritás veleszületett képessége, ~össé, s ezzel magányossá válik. →depresszió **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.