Magyar Katolikus Lexikon > K > közömbösség


közömbösség (lat. indifferentia), közöny: általános értelemben az akarati állásfoglalás hiánya, szoros értelemben az érzelem és az akarat mozdulatlansága az előtte álló tárgyra vonatkozóan. A régi magyar nyelvben közönbösség. - 1. Pozitív értelemben a ~ erény, mely megakadályozza a lélek rendetlen kötődését a káros dolgokhoz, s kiegyensúlyozottá teszi a helyes értékrend követésében (→igénytelenség, →mértéktartás). Megszerzése hosszú gyakorlatozást igényel, melynek során a lélek kapcsolata állandóan erősödik Istennel, s mindent a →végső cél, az üdvösség szempontjai szerint ítél meg. - 2. Negatív értelemben a →lelki restség egyik formája: a kötelező állásfoglalás elmulasztása v. megtagadása. A nem vállalt (~gel elutasított) értéktől függően súlyos bűn. A felebarát iránti ~ a →szolidaritással és a →részvéttel ellentétes vícium. - A negatív ~ okai: a) a komoly lelkiélet hiánya, pozitív ~ért való harc elmulasztása; a lélek nem képes ellenállni az ingerek, információk özönének, ezért kifárad, elgyengül, közömbös lesz; b) mértéktelenség munkában, szórakozásban, emiatt a szükséges lelki felüdülés elhanyagolása; c) betegség: →depresszió. - A negatív ~ lehet a lélek számára próbatét is, melyet Isten enged meg erősödése és a pozitív ~ megszerzése végett (→lelki szárazság, →unalom). - 3. A →hitigazságokkal szembeni ~ (hitközöny) bűn Isten szeretete ellen, mert elhanyagolja v. visszautasítja az isteni szeretetét. →semlegesség **

KL II:294. (hitközöny) - Schütz 1993:216. - KEK 2094.