Magyar Katolikus Lexikon > U > unalom


unalom: negatív érzelmi állapot, melyben a körülöttünk lévő tárgyak semmi élvezetet nem adnak és a belső lelki  tevékenységek (az értelem érdeklődése és az akarati vonzódás, szeretet) szünetelnek. Emiatt hosszúnak tűnik az idő. Ha az ember un valamit, akkor egy dologtól, mellyel korábban szívesen foglalkozott, visszahúzódik, mert nem talál örömöt benne. Amennyiben unja magát az ember, tétlenül tölti és üresen tölti az időt, mert nem talál olyan foglalatosságot, amiben kedvét találhatná. Érzelmileg az ~ az óvatosság és a undor közé esik. – Az ~ lehet →lelki szárazság velejárója, de a →lelki restség következménye is. **

Czuczor VI:582. – Schütz 1993:400.