Magyar Katolikus Lexikon > K > köszöntés


köszöntés, üdvözlés: eredetileg az őszinte jókívánság és tisztelet kifejezése, az →áldás egyik formája. - Ősi meggyőződés szerint aki méltó volt a ~re, annak számára valóban jót hozott, különösen a kialakult ~-formulákban. Módja koronként és kultúránként nagyon változó. - A Szentírásban. A héb-ben legtöbbször a berek, 'áld' igével fejezték ki, s tartották, hogy jótékony hatással van arra, akit megillet. Valakit nem köszönteni egyértelmű volt az →átokkal. Minthogy a ~ áldásnak számított, sokra becsülték, s elmulasztásának mentségéül csak igen nagy sietség szolgált, v. valamely sürgős teendő egy próf., ill. az evang. szolgálatában (2Kir 4,29; Lk 10,4). - K-en a ~nek több formája van; némelyik számunkra szokatlan, sőt érthetetlen. Legegyszerűbb formája a felállás (Lev 19,32; Jób 29,8), v. a leszállás a hátasállatról (Ter 24,64-65; 1Sám 25,23), ill. a köszöntendő személy elé sietés (Ter 18,3). Ünnepélyes ~ül úgy borulnak a földre, hogy a homlokuk a földet érje; ezt olykor többször is megismétlik (33,3; 1Sám 20,41). A térdhajtás is szokásos módja a ~nek (Mt 27,29). Próf-nak v. Isten emberének mint termfölötti lénynek átkarolták a lábát (2Kir 4,27;. Mt 28,9). A csók szülők és gyermekek (1Kir 19,20; Lk 15,20), közeli rokonok (Ter 29,11; Rut 1,14) és jó barátok (Kiv 4,27) között volt szokásban. A ffiak egymás szakállát is megfogták ~ül (2Sám 20,9). - A ~ áldás jellege az ÚSz-ben is tükröződik (vö. Mt 10,13), de a szónak a gör. aszpazesztai ige felel, melynek eredeti jelentése 'átkarol, megölel'. Gábor főangyal szavai (Üdvözlégy, Mária ...), melyek a megtestesülés kinyilatkoztatását vezették be, az Egyh. egyik legfontosabb imádságában ismétlődnek. Más fontosabb köszöntőformulák: Békesség e háznak (Lk 10,5), Az Úr legyen veled! (Bír 6,12;. Rut 2,4). Válasz: Áldjon meg az Úr! (Rut 2,4). - Hosszabban: Az Úr áldása szálljon rátok v. legyen rajtatok! Válasz: Megáldalak az Úr nevében! (vö. Zsolt 129,8). Jézus tanítványainak kifejezetten meghagyta a ~t, ha egy házba belépnek (Mt 10,12; Lk 10,5). - Szt Pál levelei és a →Katolikus levelek elején és végén többféle formulával találkozunk. Jézus megrótta a farizeusokat, amiért elvárták, hogy a nyilvános tereken köszöntsék őket, azaz méltóságuk kiemelésére előre köszönjenek nekik. - Az Egyh-ban a hívők hagyományos ~e egymás felé: →Dicsértessék a Jézus Krisztus! A tp-ba lépve a →térdhajtás és →keresztvetés az Euch-ban jelenlévő Úr Jézus ~e. A Bold. Szűz Mária és a szentek képei előtt a főhajtás (meghajlás) nem a kép, hanem az Isten színe előtt járó üdvözült ~e. - A hétköznapi életben a ~ módja, stílusa az emberi kapcsolatok minőségének fokmérője: tisztelet, szeretet v. közömbösség, olykor gúny kifejezése. **

BL:1050.