Magyar Katolikus Lexikon > K > kínai misszió


kínai misszió: 1) 7. sz.-18. sz. vége. A →siani fölirat szerint a kínaiak először a →nesztorianizmus formájában találkoztak a kereszténységgel. 635: Szíriából v. Palesztinából egy Alopen nevű nesztoriánus szerz. érkezett a Középső Kirság főv-ába, majd később mások is követték. A kir. támogatta a szerz-eket, akik 530 ker. kv-et fordítottak kínaira. 845: a birod. rendelete, mely leromboltatta a buddhista ktorokat, a ker-eket is üldözni kezdte. Ezután a nesztoriánus kerség főként Kína É-i részén terjedt el. Marco Polo, aki 1275-92: bejárta a ~t, sokfelé találkozott nesztoriánus közösségekkel. 1368: a Ming-dinasztia megsemmisítette őket. - Az első kat. misszion-ok Kínában ferencesek voltak. IV. Ince p. (ur. 1198-1216) 1246: →Carpini Johannes OFM-t küldte Kínába a mongol nagykán megtérítésére. Ez nem sikerült, de Carpini fontos adatokkal tért vissza. IX. (Szt) Lajos fr. kir. (ur. 1226-70) 1249: W. →Rubruk OFM-t, 1253: →Longjumeau-i Andreas OP-t küldte a nagykánhoz, hogy szöv-et kössön az →iszlám ellen. E küldöttségekből 9 misszion. ferences Kínában maradt. IV. Miklós p. (ur. 1288-92) →Montecorvinói Jánost küldte Kínába, aki 1294-től Pekingben tevékenykedett, s akit V. Kelemen (ur. 1305-14) 1307: Peking érs-évé nevezett ki egy suffr. pp-kel. →Pordenonei Odorico OFM 1325-28: működött az érs. mellett. Hazatérve 50 misszion-t gyűjtött, akik J. →Marignollis p. legátussal 1342: mentek Kínába. 1353: Marignollis ismét hazatért, újabb misszion-okat kért a p-tól, de a pestisjárvány megakadályozta tervének végrehajtását. - 1368: Kínában a vallásilag türelmes Jüan-dinasztia után a Ming-dinasztia (ur. 1368-1644) kegyetlenül elpusztította a ferences missziót is. A történészek szerint a nesztoriánus és ferences misszió főként a nem kínai népek körében volt eredményes. A 16. sz. közepén kb. 30 ezerre becsülik a kat-ok számát. - A 16. sz. végéig Kína el volt zárva az európaiak elől. A jezsuiták (Xavéri Szt Ferenc), az ágostonrendiek, domonkosok és ferencesek minden kísérlete meghiúsult. 1583. IX. 10: azonban Michele Ruggieri SJ (1543-1607) és Matteo →Ricci SJ letelepedett az orsz. belsejében, Kanton tart. főv-ában, Csao-kingben. Már Alessandro →Valignano SJ fölismerte a kulturális alkalmazkodás fontosságát és módját (→inkulturáció). A két jezsuita Makaóban megtanulta a nyelvet, előbb a boncok, majd a mandarinok ruháját viselték mint Ny-i tudósok. Ricci épített egy kis tp-ot, 1585: kiadta világtérképét, melyen Kínát környezetével együtt ábrázolta. Többszöri próbálkozás után mint híres matematikus, csillagász és muzsikus 1601: Pekingben letelepedési engedélyt kapott a cs-tól. Tudósként dolgozott, de a tud. révén misszionált. A konfuciuszi tanokban az őskinyilatkoztatás elemeit felfedezve a kerséget mint a konfucianizmus beteljesedését mutatta be a kínai tudósoknak. Nagyon fontosnak tartotta a hit írásos terjesztését, amivel a művelt kínaiak között igen nagy tekintélyre tett szert. Az alkalmi üldözések (1616, 1622, 1664) ellenére a megkereszteltek száma állandóan növekedett (1610: 2500; 1638: 38.200; 1664: 248.180; 1670: 273.780). -

1619: N. Trigault SJ fiatal tudósokat hozott magával Kínába. A Szent Officium engedélyezte számukra a kínai nyelv használatát a liturgiában. 1623: érkezett Pekingbe a csillagász misszionárius →Schall von Bell SJ, 1627: Sianban működött. 1630: R. Rho SJ-vel együtt Pekingbe hívták, hogy 2 kínai tudóssal négyesben oldják meg a naptárreformot. A Ny-i mintájú naptárt el is készítették, és 1634. II. 28: bemutatták a cs-nak. 1638: Rho halála után Schall a cs. udvarnál maradt, csillagászati, fény- és vízműtani eszközöket és hangszereket készített, ágyúkat öntött. 1644: a mandzsuk győzelme után is az udvarban maradhatott, sőt hamarosan kinevezték a Matematikai Intézet ig-jává, amit VII. Sándor p. (ur. 1655-67) jóváhagyott (az int. a 18. sz. végéig jezsuita irányítás alatt állt). Az ifjú cs. annyira megkedvelte és bízott benne, hogy 1651-61: Schallt tekintették Kína kormányzójának. Amikor 1661: meghalt a cs., a Ny-i naptárreform ellenzői megtámadták, pert indítottak ellene, s 1665. IV. 15: megfojtásra, majd 1600 darabra való szaggatásra ítélték. Az ítéletet nem hajtották végre, kiszabadult, de 1666. IV. 16: meghalt. - A jezsuiták tud-os tekintélye meg tudta védeni a ker-eket az üldözések és a dinasztiaváltás idején is. 1692: a Qing-dinasztia türelmi rendeletet adott ki, a taoizmus és a buddhizmus jogait biztosítva a ker-ek számára is. Ez a jezsuiták császári házért tett érdemeinek elismerése is volt. - 1630 k. domonkos és ferences, 1680: ágostonos misszion-ok is érkeztek Kínába, akik kevésbé tartották fontosnak a helybeliekhez való alkalmazkodást. 1659: a Sztszék a kínai hierarchia kiépítése érdekében ap. vikariátust szervezett. 1685: fölsztelték az első kínai pp-öt, a domonkos Luo Venzaót. Amikor az 1669: kiadott római döntés minden rendnek jogot adott saját módszere követésére, kitört a →rítusvita, főleg az ősök tiszt-e és a konfuciánus szert-ok miatt. A cs. 1704-től csak akkor adott tartózkodási engedélyt a misszion-oknak, ha megígérték, hogy engedélyezik a ker-eknek a részvételt az áll. szert-okon. 1707: azonban Tournon ap. legátus nyilvánosságra hozta XI. Kelemen p. (ur. 1700-21) már 1704: kiadott rendeletét, mely megtiltotta a kínai rítusokon való részvételt. Ezzel bekövetkezett az Egyh. és áll. közti szakadás, a nyilvános misszió lehetetlenné vált. 1724: a cs. udvarban tevékenykedő összes misszion-t kiutasították. Kantonba, 1732: Makaóba kellett távozniuk, kb. 300 tp-ot államosítottak. Néhány pp. titokban Kínában maradt és a kínai papok segítségével az egyszerű nép körében tevékenykedett. 1724: az áll. betiltotta a kerséget. XIV. Benedek p. (ur. 1740-58) 1742: az Ex quo singulari bullával végleg betiltotta a kínai rítusokat, és a misszion-okat megeskette az ennek megfelelő magatartásra. Az üldözések ideje 1842: hivatalosan véget ért, gyakorlatilag azonban folyamatosan áldozatokat követelt (→Sanz Péter, →kínai vértanúk). 1811-től lassanként a tp-okat is bezárták Pekingben, ahol addig a misszion-oknak mint udvari alkalmazottaknak mozgásszabadságuk volt. 1814-től halállal büntették a misszion-ok kínai illegális tartózkodását. - Az egyh-szervezet azonban fönnmaradt. 1815: a ~nak 89 kínai papja, 80 külf. misszion-a volt 220 ezer kat-sal. -

2) 1800-1950. Az új missziós korszak Eu., különösen Fro. vallási megújulásával és a →Propaganda Fide újjászervezésével kezdődött. Utóbbi fölésztette és tovább szaporította az ap. delegatúrákat, vikariátusokat, prefektúrákat, s egy-egy missziós rendre (Párizsi Missziós Szeminárium, lazaristák, jezsuiták, ferencesek, kapucinusok, domonkosok, verbiták, Maryknolli Misszionáriusok stb.) bízta őket. A missziós nővérek társaságai is sorra megjelentek. 1844: a huangpui szerződésben Fro. szabadságot kapott a megnyitott 5 kikötővárosban a misszionálásra, s e szabadságot 1858: a tianjini szerződés egész Kínára kiterjesztette. Hamarosan a protestánsok is elnyerték e jogokat. A ker-ek iránti ellenszenv azonban találkozott a →boxerlázadást kirobbantók idegengyűlöletével. A lázadás „pártold a dinasztiát és pusztítsd az idegent!” jelszóval 1899: Santung tart-ban tört ki, áldozatai között volt 5 pp., 28 pap, 2 szerz. testvér, 9 apáca és kb. 30 ezer r.k. hívő. Az üldözés közp-jai Csili, Sansi, Csekiang és Mandzsuria voltak. Más tart-okban a kormányzók védték az idegeneket. A fölkelők megtámadták a külföldiek helyőrségeit, 1900. IV: megszállták Pekinget, megtámadták követségeit, misszióit, VI: a mandzsu kormány hadat üzent a gyarmatosító hatalmaknak. A lázadást nemzetk. büntetőexpedíció verte le Waldersee gr. parancsnoksága alatt. 1901. IX. 7: a győztesek jegyzőkv-et írattak alá, melyben 450 millió ezüst tael jóvátétel fizetése mellett minden idegenellenes megnyilvánulás betiltására kötelezték Kínát. - A Ny-tól és a Vatikántól való félelem napjainkig terheli Kína misszióját. Mindezek ellenére a 19. sz. végéig a kínai kat. egyh. gyarapodott. 1900: kb. 750 ezer r.k. élt 19 egyhtart-ban. A misszionáriusok állandó külf. támogatást kaptak, tevékenységük a hitoktatás mellett szinte a kultúra minden ter-ére kiterjedt (földművelés, oktatás az alapvető egészségügyi ismeretek, háztartásvezetés, kézművesség, ipar, szociális gondozás stb. ter-ein). - 1912: a közt. kikiáltása jelentős változást hozott, az alkotmány vallásszabadságot hirdetett. 1922: Pekingben ap. delegatúrát alapítottak. 1924. V. 14-VI. 12: Sanghajban az első kínai nemzeti zsin-on szabályozták a bennszülött és a külf. klérus kapcsolatát, az időközben 64-re emelkedett missziós ter. kormányzását, előkészítették az egyházkormányzat kínai kézbe adását és a fr. gyámkodás felszámolását. Ekkor Kínában 55 ap. vikariátusban és 5 ap. prefektúrában 2552 pap (köztük 1071 kínai) és 2,2 millió hívő élt. 1926: XI. Pius p. (ur. 1922-39) Rómában fölsztelt 6 kínai pp-öt. A hívek számának növekedése miatt többször is át kellett szervezni a területi beosztásokat, végül 1946. IV. 11: XII. Pius p. (ur. 1939-58) 20 érsségben 79 egyhm-t állított föl. - Közben a kommunisták előretörése, majd 1937-45: a kínai-japán, 1941: a japán-amerikai háború nehéz helyzetbe hozta a missziót is. A külf. papokat, szerz-eket megölték v. internálták, az egyh. a bennszülöttekre maradt. 1941: 3,13 millió r.k. élt Kínában. 1948: a kat. egyh. 216 kórházat, 254 árvaházat, 4446 elemi, 156 középisk-t tartott fenn, 5729 r.k. és 37.457 nem ker. fiú, 4650 r.k. és 23.113 nem ker. leány tanulóval. - 1949: a kommunisták győzelme után a misszió „ellenforradalmi tevekenység”-nek minősült. A külf. misszion-okat kiutasították, a kínai papokat, szerz-eket bebörtönözték v. kényszermunkára ítélték. A kat. egyh. teljes áll. ellenőrzés alá került. -

3) 1950 u. a komm. párt elszakította a kínai kat-okat a Vatikántól, arra hivatkozva, hogy a Sztszék a kapitalista imperializmus eszköze és kulturális erőszakot alkalmaz Kína ellen. 1955-ig a külf. misszion-okat elűzték Kínából, 1960-ig bezártak minden papnevelő int-et, 1958-tól választott, az áll. által jóváhagyott pp-öket szteltek. A kínai kat-ok így két részre szakadtak: a hivatalos, állam által elfogadott és a földalatti, Rómához hű egyh-ra. 1966-76: a kulturális forr. idején mindkét közösséget üldözték, a kerség minden látható formája eltűnt az életből. Az egyh. Mao halála és az 1980-as évek nyitása után kezdett éledni: szabadon engedték a bebörtönzött pp-öket, papokat, szerz-eket, engedélyezték a lit-t, a Ny-tal való kapcsolat felvételét. 1982: az új alkotmány a vallási élet, főként a kerség számára tágabb teret nyitott, de a hivatalos és földalatti Egyh. közti szakadék is nyilvánvalóbbá vált. 1989: megalakult a földalatti egyh. ppi konferenciája. 1992: a hivatalos egyh. megtartotta 5. nemzeti gyűlését, s azóta 2 ppi konferencia van Kínában. Hasonló kettősség alakult ki a prot-ok között is. - Kína és Róma kapcsolata 2000: is nehéz: Kína nem fogadja el a pápa joghatóságát, intézkedéseit nemkívánt „beavatkozásnak” tekinti. A közeledés jele, hogy Róma elismerte néhány hivatalos pp. szentelését. Lassan a liturgikus reform is teret kap, és erősödnek a Ny-tal való kapcsolatok. - Tajvan szg-én, Hongkongban és Makaóban a r.k. egyh. élete folyamatosan fejlődött, s hordozza a lehetőségét a szárazföldi Kína evangelizálásának. - Kínában, létszámát tekintve, a kerség még nem átütő erő. Fontos szerepe van azoknak az értelmiségieknek, akik megismerték a kerséget és a Ny-i kultúrát, kapcsolódnak is hozzá, de az Egyh-on kívül akarnak maradni. -

4) Az orosz ortodox egyh. 1685-től or. katonákat gondozott Pekingben, s 1727 óta missziója is volt. Ince archimandrita 1901: Peking pp-e lett, 1914: 5 ezer híve volt. 1917-től főként a 200 ezer emigránst gondozta. 1950: az ort. egyh. önálló lett kínai pp-kel. →kínai ortodox egyház -

5) A protestáns misszió alapjait R. Morrison 1807: vetette meg. Nagyobb központok 1842 u. keletkeztek a szerződéses kikötőkben. Angliában 1865: James Hudson Taylor kínai prot. misszió céljából alapított társulatot. Tagjai misszióstelepek alapítása helyett főként vándorprédikálással térítettek. Anglia, majd Skandinávia, No., Svájc, az USA és Ausztrália minden prot. közösségéből toborozta hithirdetőit. A ném. Allianz-China-Mission és a Leibenzeller Mission csatlakozott hozzá. Térítőit 1950: kiutasították Kínából. 1963: kb. 500 tagja működött Távol-K-en. Központjuk Szingapúrban volt. - 1860: kb. 1000, 1893: 55.093; 1914: 235.303 prot. élt Kínában. A nev. és az orvosi ellátás ter-én nagyot alkottak, olykor a vallási misszióscél hátrányára is. A boxerlázadásnak sok prot. ker. áldozata is volt. - Az I. vh. után kezdett önállósulni a kínai prot. egyh.: 1922: jött létre a Krisztus Egyháza Kínában, ez valamennyi kínai prot. 1/3-át egyesítette. A kínai nacionalizmus 1927: súlyosan érintette az amerikai és ang. missziót. 1949: a megkereszteltek száma 1.401.777 volt 2024 kínai lelkésszel. A komm-kuomintang hatalmi harc sújtotta a prot. missziót is, de a legtöbb prot. ker. a külf. befolyástól elszakadva csatlakozott a 3 autonómiához, amelyet az áll. elismert, a többieket mint reakciósokat üldözték. E.I.-**

Franke, Otto: Geschichte des Chinesischen Reiches. Eine Darstellung seiner Enstehung, seines Wesens und seiner Entwicklung bis zur neuesten Zeit. Bd. I-V. Berlin-Leipzig, 1930-52. - M. jezsuiták Kínában. A tamingi m. misszió első tíz éve. Bp., 1935. - Hajnal Ágoston: A m. áldozat Kína oltárán. Szabin testvér élete. Uo., 1943. - Lévay II:475. - LThK 1993. II:1057.