Magyar Katolikus Lexikon > K > kántorkönyv


kántorkönyv: 1. kéziratos vagy nyomtatott gyűjtemények, melyek az →egyházi év liturgikus szertartásaihoz és népi ájtatosságaihoz előírt vagy szokásos énekeket tartalmazzák (hangjegyekkel, orgonakísérettel v. ezek nélkül) a szükséges magyarázatokkal a kántorok, énekvezetők számára. - Az első ismert, m., nyomtatott ~et 1856: →Andrási Rafael Péter OFM állította össze. Ezt követte 1818: Fekete Ferenc: Útmutató ~e (Szeged, bőv. kiad: 1823, 1854), ezek még kotta nélküliek. Fekete ~ét 1876: Sohlya Antal átdolgozta és hangjegyekkel kiegészítette. - Nevezetesebb ~ek még: →Zsasskovszky Ferenc: Manuale musico-liturgicum (Eger, 1853), →Kapossy György: Egyetemes szerkönyv (Eger, 1870), →Kersch Ferenc: →Sursum corda! (Esztergom, 1902), →Kaposi Gyula: Szertartáskönyv (Szeged, 1928; bőv. átd. Bp., 1932, 1937). - A ~ek közé tartoznak a temetőkönyvek népénekekkel és kórusművekkel (→halotti énekek). - 2. tágabb értelemben a nagyobb alakú és terjedelmes →énekeskönyvek. Vsz. e nehezen kezelhető gyűjt-eket elsősorban a kántoroknak szánták. - A kisebb települések kántorai jórészt maguk írták össze a vasárnapok, ünnepek és hétköznapok lit-jában használt lat. és m., a 18. sz-tól inkább csak anyanyelvű énekeket (→népének), a helyenként eltérő hagyományoknak, szokásoknak és igényeknek megfelelően. A kz-os ~eknek különösen akkor volt nagy jelentőségük, amikor nyomtatott énekeskv-ek még nem voltak (a 17. sz. közepéig), ill. amikor a régi kv-ek a változó igényeket a 18. sz: már nem tudták kielégíteni. A napjainkig, gyakran rossz állapotban és csonkán fönnmaradt és ismert ~ek között vannak önállóan szerkesztettek (→Magyar Cantionale, →Bajnai, →Döri, →Écsi, →Kiss Sándor-, →Paksi Márton György-, →Petri András-énekeskönyv), és olyanok, melyek nyomtatott énekeskv-ek függelékei (→csíkcsobotfalvi kézirat, →Deák-Szentes-kézirat, →Szoszna Demeter énekeskönyve, →Nemes György toldaléka). - E ~ek főleg korábbi nyomtatványok énekeinek változatlan, többé-kevésbé átalakított másolatát tartalmazzák, de némelyiknek „saját”, máshonnan nem ismert anyaga is van. P.G.

Harmat 1944. [1985.] - Petróczi 1948. - Stoll 1963. - RMDT II. - RMKT XVII/7, 15/A-B.