Krisztus Király (lat. Christus Rex; Rex Regum Dominus dominantium): a mindenség Istentől fölkent uralkodója, akit János evangélista a látomásaiban látott: „Fehér lovon ül, hűségesnek és igaznak hívják. Igazságosan ítél és harcol. Szeme olyan, mint a lobogó tűz, a fején ékes korona. Neve föl van írva, de senki sem ismeri, csak Ő maga. Vértől ázott ruha van rajta, a neve: Isten Igéje. Az égi seregek fehér lovon kísérik, tiszta fehér patyolatba öltözve. Szájából éles kard tör elő, hogy lesújtson a nemzetekre (...) Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: királyok Királya, uralkodók Ura.” (Jel 19,11-16). - 1. Az ÓSz Messiás-várásának lényeges része egy megváltó →király várása. A messiási ígéretek ui. konkrét tört. helyzetben hangzottak el és szorosan kötődtek →Dávid házához. A kirság bevezetése, →Saul és →Dávid sorsa világosan mutatja, hogy Istennek határozott célja volt a monarchia kialakulásával Izr-ben, ezt jelzi a Nátán-jövendölés és a Dáviddal kötött szövetség (2Sám 7. f.). A mindenkori kir. számára megígért istenfiúságot nem a K-i uralkodók mitikus felfogásában kell értenünk (istenítés), hanem mint ~ igazolását a kinyilatkoztatásban. A Zsoltáros arról beszél, hogy a Messiás-királynak kettős feladata lesz: meg fogja törni Isten ellenségének hatalmát, és igazságos, békés országban valósítja meg Isten uralmát (Zsolt 2; 72; 110). De a földi kir. képéből kiindulva a zsoltárok már olyan eszményi uralkodót ábrázolnak, akinek működése túllépi Izr. földi kereteit: életét Istentől kapja (Zsolt 2,7), a dávidi uralkodók sorában áll, de fölül is múlja őket, ezért Dávid dinasztiájának letűnését is túlélheti; mivel különleges kapcsolatban van Istennel és az emberekkel, az →üdvösség reménye is hozzá kapcsolódik. -

2. Az ÚSz-ben beteljesednek a jövendölések. Az →angyali üdvözletkor Gábor főangyal a születendő Gyermek királyságáról összefoglalóan mondja: „Neki adja az Úr Isten az ő atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és országának nem lesz vége” (Lk 1,33). A →napkeleti bölcsek a földkerekség kir-ának születését jelző csillagot látva indultak el és keresték Jeruzsálemben „a zsidók született királyát” (Mt 2,1-6). Heródes kérdésére, hogy hol születik a Krisztus, az írástudók Mikeást idézve Dávid városát, →Betlehemet adják meg születési helyül (Mt 2,6). - Nyilvános működése idején Jézus királyi méltóságát is elrejtette. Kitért az elől, hogy kir-lyá tegyék (Jn 6,15), de szenvedése előtt, →virágvasárnap mint ~ vonult be városába, Jeruzsálembe úgy, ahogy a próf. jövendölte: szamárcsikó hátán, szelíden és alázatosan (Mt 21,5; Jn 12,15). - Amikor a főpapok Pilátus elé vitték, kir-ként állították oda, akit ők nem vallottak magukénak, mert „nekünk nincs királyunk, csak császárunk” (Jn 19,15). Pilátus meg is kérdezte Jézust: „Tehát király vagy te?”, és ő megvallotta: „Te mondod, hogy én király vagyok”, de kinyilatkoztatásként feltárta uralmának isteni lényegét: „Én arra születtem és azért jöttem e világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. És mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.” (Jn 18,37) A megostorozott Jézust Pilátus így mutatta meg a tömegnek: „Íme a királyotok!”, majd a halálos ítélet megindoklásául ezt íratta Jézus feje fölé →keresztfeliratul: „A Názáreti Jézus, a zsidók királya” (Jn 19,19). - A →Golgotán ezzel csúfolták az arra járók a megfeszített Jézust: „Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és akkor hiszünk neki!” (Mt 17,42). - Isten országának beteljesedéséről ismételten királyi példázatokat mondott Jézus, utalván a maga király voltára (Mt 18,23; 22,2), s az utolsó ítéletet dicsősége trónján ~ fogja tartani (Mt 25,34). - Ikgr. A megcsúfolt és megostorozott Jézus a kir-nak járó bíborszínű palástot visel (→Ecce homo), a föltámadott ~ palástja is ilyen színű. - ~ ünnepe: →Krisztus Király vasárnapja. →Krisztus Király Nővérek Társulata  **

Horváth Sándor OP: Krisztus királysága. Bp., 1927. - Kilián Csaba: ~ tiszt-e. Vác, 1944.