Magyar Katolikus Lexikon > K > Királyok könyvei


Királyok könyvei (lat. Liber regum), Kir: az Ószövetség protokanonikus történeti könyvei. - I. Elnevezésük. A héb. kánonban egy kv., tartalma alapján Melachimnak ('királyok') nevezték, de nem tört., hanem próf. kv-nek tartották, és a korábbi próféták kv-csop. 4. kv-eként tartották számon. A LXX: a Sámuel-könyvekkel összetartozónak tekintették és ez után besorolva Baszileión gamma, delta, 'Királyságok 3-4. könyvé'-nek nevezték. A Vg átvette annyi változtatással, hogy kirság helyett kir-okat mond és Királyok 3-4. könyvének nevezte. Amikor a Sámuel-kv-eket különválasztották, a Kir-ok első könyve (1Kir) és a Kir-ok második könyve (2Kir) nevet kapták. A nemzeti ford-ok ma általában ezt használják. - II. Keletkezésük. A ~ szerzője kifejezetten mondja, hogy forrásokat használt. Saját →deuteronomikus stílusa világosan felismerhető, sőt a legtöbb leírásból az is kivehető, hogy az általa említetteken kívül még más forrásokból is merített. A próf-król szóló részleteknek abban a formában, ahogy a ~ tartalmazzák őket, már előbb is létezniük kellett, mégpedig írott formában, de azokból a forrásokból, melyeket a szerző említ, nem származhatnak, ezenkívül az évkv-ek és a próf-kkal kapcsolatos tört-ek közti különbség irod. szempontból igen nagy. Mindebből következően a ~ szerzője inkább szerkesztő volt, mint író a szó valódi értelmében; még ha valahol szóhoz is jut, általában akkor sem nyújt semmi újat, csupán a saját véleményét fűzi hozzá ahhoz, amit forrásai alapján előzőleg közölt. Más szóval kommentátor is. - Minthogy a szerző Júda kir-ait mindig aszerint ítélte meg, hogy milyen magatartást tanúsítottak a számára gyűlöletes →magaslati kultuszt illetően, többen (pl. R. de Vaux is) arra az álláspontra helyezkednek, hogy közvetlenül Jozija reformja után írta művét, aki a magaslati helyeket lerombolta, az ott folyó kultuszt megszüntette. Lehetséges, hogy a kultusznak Jozija uralma alatt lezajlott központosításáról is ő írta a beszámolót; valaki, aki szellemileg közel állt hozzá, Jozija halála után folytatta a tört-et ugyanabban a szellemben, amilyenben elődje írta. E nézet ellenében, melyet már A. Šanda föladott, az az érv nyom legtöbbet a latban, hogy a ~ szerzőjének tört-szemlélete és tört. pragmatizmusa nem engedhette meg, hogy olyan történelmet írjon, mely kezdettől fogva nem a D-i orsz. pusztulásának bemutatására irányult, hiszen épp a D-i orsz. veszte igazolta legkézzelfoghatóbban tört-szemlélete helyességét. A szerzőnek e minden izr-t megrázó eseményeknek a hatására kellett művét írnia, tehát Kr. e. 587 u., és ebben az időben ki is válthatott olyan hatást, amilyet kívánt. A zsidó és ker. hagyomány ezért sokáig Jeremiásnak tulajdonította a ~t. Nyelve és a benne foglalt gondolatok gyakran valóban megegyeznek Jeremiáséival. Vsz. Palesztinában írta szerzője a ~t, és mint Jeremiás, ő is azok közé tartozott, akiket nem hurcoltak el. Ez nem zárja ki azt, hogy a kv-et egy későbbi kéz átdolgozta. - III. Tartalmuk. A ~ Júda és Izr. kir-ainak tört-ét tárják elénk Dávid halálától Jeruzsálem pusztulásáig (Kr. e. 586); ezenkívül még a fogság idejéből is tartalmaznak néhány rövid részletet. A kir-ok uralkodásáról szóló leírások fölépítése: 1. a trónra lépés idejének meghatározása a szomszédos orsz-ban uralmon lévő kir. uralkodása X. évének megadásával (szinkronizmus); 2. a kir. életkora uralomra lépésekor (csak Júda kir-ai esetében); 3. az uralkodás időtartama; 4. anyjának neve és eredete (csak Júda esetében); 5. megítélése teol. szempontból; 6. részletesebb forrásra hivatkozás; 7. halála és a hely, ahol eltemették; 8. az utód. Ebbe a keretbe illeszkednek bele a fontosabb események; a sémától eltéréssel csak akkor találkozunk, ha ennek valami különös oka van. A vázolt keretbe beletartozó adatokon kívül a ~ nagyobb fejezeteket is felölelnek; ezek nyilvánvalóan régebbi forrásokból erednek: 1. Beszámoló Dávid utolsó napjairól 2Sám-hez csatlakozóan (1Kir 1,1-2,11) és Salamon tört-e (2,12-11,40); végül utalás még egy másik, részletesebb forrásra: Salamon tört-ének kv-ére (11,41). - 2. Próf. eredetű tört-ek: a) néhány epizód Jerobeám kir. életéből (12,1-14,18); b) Illés és Elizeus tört-e (17-19,21; 2Kir 1,1-16; 2,1-25; 3,2-8,5; 9,1-31; 13,14-21); c) Acháb háborúi (1Kir 20,1-43; 22,1-38); d) Izajással kapcsolatos tört-ek (2Kir 18,13-20,19). - 3. A szerző saját művének a törv-kv. megtalálásáról (→Hilkija) és Jozija reformjáról szóló beszámoló (22,3-23,24) tekinthető. Föltehető, hogy szemtanúként írta le az eseményeket. - Jóllehet a ~ sok időrendi adatot tartalmaznak és így elvben meg kellene lennie a lehetőségnek arra, hogy a kir-ok uralkodásának és a különféle eseményeknek az idejét a mi időszámításunkra átszámítsuk, mégis a sok e kérdésnek szentelt vizsgálat ellenére sem vagyunk abban a helyzetben, hogy a szöveg módosítása nélkül megnyugtató megoldást találjunk. A ~ forrásainak időrendi adatai több évsz-ra terjednek ki; ez alatt több egymástól eltérő időszámítást is alkalmazhattak, amit utólag csak nagyon hipotetikusan lehet megállapítani. Ezen túlmenően az adatok eleve 2 orsz-ból valók. Az egyetlen, amire biztosan lehet támaszkodni, az az asszír és babilóniai tört-mel való egyidejűség (szinkronizmus); ehhez az asztronómia elég megbízható segítséget nyújt. - IV. Teológiájuk. Ha a ~ a modern →történetírás követelményeivel szemben nem állják is meg minden szempontból a helyüket, ha egyenetlennek bizonyulnak is és nem is teljesek, mégis az első összefüggő és áttekinthető tört. művet alkotják, mely az ősi Közel-K-en fönnmaradt. Ami a ~n kívül még megőrződött, a Krónikák könyvét (szintén Izr. és Júda ter-éről), valamint a kir-ok saját magukat dicsőítő föliratait nem tekintve, csupán általánosságokat tartalmaz. Hogy ezt az első tört. művet épp Izr. fiai közül írta valaki, az azzal függhet össze, hogy Izr. fiainak istenfogalma jutott el olyan szintre, mely lehetővé tette, hogy Istenben fölismerjék a →történelem voltaképpeni urát, a tört-et pedig üdvösségtört-nek fogják föl, vagyis úgy értelmezzék, mint Istennek az emberrel kapcsolatos tervét, ill. ennek a tervnek megvalósulását. Az így értelmezett tört-ben Izr. - →kiválasztása és a vele kötött →szövetség folyományaképpen - közp. szerepet játszott. Izr-en belül Dávid családja töltött be kivételes szerepet, mert ígéretet kapott a fönnmaradásra és a messiási jövőre. Amikor a szerző Izr. tört-éből valamit leír, azt mindenekelőtt azért teszi, hogy megmutassa: a szövetséghez való hűségből áldás fakad (a nép boldogul), a hűtlenség viszont bűnhődést von maga után. Még ha magukról a kir-okról ír is, akkor is Nátán próf. jövendölése lebeg a szeme előtt (2Sám 7). Ez nyomja rá bélyegét az egész műre. A szerző újra meg újra visszatér rá, idézi, v. saját szavaival adja vissza. Nyilvánvalóan benne látja megfogalmazva azt az elvet, mely a júdeai kir-ok hosszú történelmének egységét és jövőjét biztosítja. Minthogy azonban a kir-ok zöme nem felelt meg az eszménynek, sőt bűneik miatt nemegyszer veszedelembe sodorták Jahve népét és veszélyeztették a Jahve-kultuszt is, a szerző ellensúlyozásként ismételten szóhoz juttatja a próf-kat. **

BL:995.