Magyar Katolikus Lexikon > K > keresztút


keresztút (lat. via crucis, via dolorosa): 1. eredetileg az a kb. 0,5 km-es útvonal, melyen Jézus a →kereszttel a Praetoriumtól (→Gabbata) kiment a →Golgotára (vö. Mt 27,37; Jn 19,17-19). 2000: a →Via Dolorosa Jeruzsálemben. - Jézus ~jának néhány állomását nagyon korán kővel v. kpnával jelölték meg. A hagyomány szerint Jézus Anyja és egy-egy tanítvány a föltámadás után naponta végigjárta az ún. szent körutat (Utolsó vacsora terme, Annás és Kaifás háza, Golgota, Szentsír, Praetorium, Getszemáni kert, Olajfák hegye, Kidron-völgy, Sion hegye). A 14. sz-tól a ferencesek által vezetett zarándokok vagy ugyanezt az útvonalat, v. a Praetorium-Szentsír közti 14 emlékhelyet (nem egészen azonosak a maiakkal) járták ~ként; utóbbit először az angliai William Wey nevezte →stációnak, állomásnak. - 2. a →keresztúti ájtatosság helye, templomban v. szabad téren fölállított stációk. Ny-on, ném. ter-eken állították először. Kezdetben Jézus szenvedésének csak az első és utolsó stációját jelölték meg domborművekkel v. szobrokkal (1468: Lübeck, Jeruzsálem-hegy). Majd a római →stációs templomok számából alakították ki a hét stációt (1505 k. Nürnberg, majd Bamberg; ilyen ~ van az esztergomi Szt Tamás hegyen is): 1. Krisztus vállára veszi a keresztet; 2. először esik el; 3. találkozása Máriával; 4. másodszor esik el; 5. Veronika kendője; 6. harmadszor esik el; 7. sírbatétel. - Varallóban (Itália) 1520 k. 43 stációig bővítették a ~at. A Theatrum Terrae Sanctae (Köln, 1590) 12-t sorol föl a mai stációk közül, melyekhez a sp. Antonius Daza OFM Exercicios espirituales (Barcelona, 1625) c. művében hozzáfűzte a keresztről való levétel és a sírbatétel stációit. A szám 14-ben való rögzítéséhez a 16. sz. Jeruzsálem-leírások járultak hozzá. A 14 stációs ~ világméretű elterjedése Porto Maurizio-i Szt Lénárdhoz fűződik: 1731: és 1742: a búcsúk kongr-ja az általa meghatározott formát fogadta el a ~ végzéséhez. A Ny-on kialakult ~-forma visszahatott Jeruzsálemre is. - A ~ az idők folyamán kiformálódott 14 állomása: 1. Jézust halálra ítélik; 2. vállára veszi a keresztet; 3. először esik el a kereszt súlya alatt; 4. Anyjával találkozik a ~on; 5. Cirenei Simon segíti vinni a keresztet; 6. egy asszony (Veronika) megtörli kendőjével Jézus arcát; 7. Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt; 8. beszél a síró asszonyokhoz; 9. harmadszor esik el a kereszt súlya alatt; 10. megfosztják ruhájától; 11. keresztre szegezik; 12. meghal a kereszten; 13. leveszik a keresztről és Anyja ölébe helyezik; 14. eltemetik. Az egyes stációkat Jézus szenvedésének ábrázolásai (stációképek) jelzik, majd a zárókép a föltámadásra utal. Tp-okban a 14 stációképet a falon körbe, egy-egy kisebb kereszt alatt helyezik el, ált. a stációt jelző római számmal együtt. A szabadban (hegyen) emelt ~ 14 stációs kápolnából v. →oszlopból áll, és →Kálváriához vezet. - 3. A ker. műv-ek gyakori témája a ~ (Liszt: Via Crucis). Metszetként a stációk G. de la Noue Ájtatossági kv-ében szerepelnek először (Párizs, 1516). A 17. sz. óta jelennek meg imakv-ek illusztrált ~tal. A ~ak a 17/18. sz. fordulóján kerültek be a tp-okba (1749: Tiepolo sorozata, Velence, Frari). Híressé vált J. P. Wagner 1767: embernagyságú szobrokból álló würzburgi ~ja. A 19. sz. közepén a nazarénusok alkottak több ~at (Overbeck, Fürich). A 19. sz. 2. felében a ~ alkotói tört. hűségre törekedtek. A 20. sz: a műv-ek a lényeges vonásokra szorítkoztak, kevés alakkal. A legutóbbi évtizedek termése a jelképes ~. - A Colosseumban XIV. Benedek p. (ur. 1740-58) 1740: ~at állított, melyet 1874: a szabadkőműves ol. kormány eltávolított. 1925: uo. nagy keresztet állítottak, melyhez VI. Pál (ur. 1963-78) p. óta a nagypéntek esti ~at maga a pápa vezeti. **

A ~ ájtatossága, amint azt Rómában és a ferencrendiek tp-aiban is szokás végezni. Bp., 1905. (11. kiad. 1928) - ~ ájtatosság XII. Kelemen és XIV. Benedek pápák által rendelt mód szerint. Ford. Urbán János. Szeged, 1930. - LThK VI:628. - Kirschbaum II:653. - Sachs 1980:228. - KML 1986:174.


Keresztút, Santiago de Chile, 1953: Megj. rendszertelenül, 8-12 old. Szerk. Zsóka György. Kiadó: Colonia Hungara en Chile. Ny: gépírásos soksz. 88